Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Marián M. - Puskás L.: A Barcsi borókás tájvédelmi körzet madárállománya (Aves). - Avifauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary (Aves)

Emberiza citrinella L. - Citromsármány. Párban figyeltük meg borókás-nyíresben, égerés-nyírésben, fiatal erdei fenyőültetvényben és Dairány külterületén. A madárállomány értékelés-e A Barcsi borókás tájvédelmi körzetben a szerzők - az 1976-1984. évek között - 115 madárfaj előfordulását figyelték meg. A hazánkban kimutatott 345 madárfajnak tehát egyharmada fordul elő a körzetben. Jelentős mennyiség ez, hiszen az ország kiterjedéséhez viszonyítva igen kis területen él ennyi faj. A terület igénybevétele szempontjából a következő a fajok megoszlása: fészkelő 77, átvonuló 26, téli vendég 5 és ritkán megjelenő 7 faj. A fajok összes száma körülbelül egyezik a 8 évvel ezelőtt megfigyeltek számával /KÁRPÁTI 1979/. Életmód szerinti minősítésükben elkérések is mutatkoznak: egyes, régebben átvonuló fajok most fészkelőnek bizonyultak. Néhány újabb faj is került a listára /mindez az avifaunisztikai-ökológiai vizsgálatok folyamatosságának szükségessége mellett szól/. Mintegy negyedszázaddal ezelőtt végeztünk ornitológiaivizsgálatot az ugyancsak Somogyban fekvő Baláta ősláp madárvilágán /MARIÁN 1957/. Kézenfekvő tehát a két lápos vidék kutatási eredményeinek összehasonlítása. A Bálátán 58 fészkelő faj került följegyzésre, a Barcsi borókás területén 77 költőfajt találtunk. A két terület biotópjai nagyjából azonosak ugyan, de a barcsiban még borókás és pusztai gyep is van. Utóbbi megmagyarázza az itteni költőfajok javára jelentkező többletet. így, annak ellenére, hogy a Barcsi borókás területe többszöröse a Balátáénak, a költőfajok számát egyenlő értékűnek vehetjük. Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a nem vagy kevésbé háborgatott dél-dunántúli homokos-lápos-erdős területek fészkelő madárfajainak száma napjainkban általában 70-80 körül mozog. Más eredményt kapunk, ha területünk madárvilágát hasonló ökológiai adottságú védett területek madárállományával hasonlítjuk össze. A Tőserdőn^összesen 105 fajt mutattak ki a szerzők, melyből csak 44 a fészkelő,/MARIAN-BANKOVICS-BOGDÁN-LÓRINCZ 1978/. Körtvélyes szigeten a fajok összes száma 128, a fészkelőké csak 43 /MARIÁN-PUSKÁSBOGDÁN-SALAMON 1980/. Vagyis a Barcsi borókás sok típusú biotópjai szinte kétszer annyi madárfaj fészkelését teszik lehetővé, mint a hasonló alföldi területek, melyek kevésbé változatos élőhelyekkel rendelkeznek^ A .Barcsi borókás tájvédelmi körzet madáregyedeinek száma nem nagy. A madárállomány jelentősége, értéke abban rejlik, hogy egymástól eltérő életmódú /pusz-rtai, erdei, tavi, lápi/ fajok élnek - aránylag kis területen - egymás szomszédságában. A körzet különösen jelentős természeti értékei: a réti sas időnkénti fészkelése, a jégmadár-kolónia, a fenyves és búbos cinege fészkelése. Várható, hogy idővel megtelepedik fészkelőként a feketenyakú vöcsök, nagy kócsag, törpe gém, szürke küllő. Valószínű, hogy a fekete gólya, fekete harkály és meggyvágó fészkelőpárok száma gyarapszik. A hiányzó fajok közül egyedül a danka sirályt említjük, mint amely fajnak fészkeié si lehetősége nagyjából adott a halastavakon. 227