Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, II. - The Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary

Ammophila sabulosa /LINNAEUS, 1758/ - 6: 1983.

VI.30. 1 о 1 d", 16: 1983.

V. 17. 2 d\. 17: 1983.V.17. 2 d\ 19: 1983.

V.17. 2 о - A borókásban az alcsalád leggyakoribb faja. Pemphredoninae Mimumesa unicolor /van der^LINDEN, 1829/ - 16: 1983.

V.17. 3 0 - A Dél-Dunántúlon meglehetősen elterjedt /JÓZAN 1985b/. A borókás hűvös-nedves biotópjaiban másutt is számíthatunk előfordulására. Pemphredon lethifer /SHUCKARD, 1837/ - 1: 1983

.VI.30. 2 о 2 â - Ujabb lelőhelye arra enged következtetni, hogy a borókásban is elterjedt, az alcsalád leggyakoribb fajai között tartható számon. Tachysphex nitidus /SPINOLA, 1805/ - 1: 1983.

VI.30. 1 d\ 16: 1983.

V.17. 1 0 - Feltételezzük, hogy a borókásban szélesen elterjedt. Ujabb lelőhelyei igazolják ezt. Tachysphex obscuripennis /SCHENCK, 1857/ /=lativalvis THOMSON, 1870/ - 1: 1983.

VI. 30. ,3 <f, 5: 1983 .VI.26. . 2 <f - A Dél-Dunántúlon csak a homokvidékeken került elő /JÓZAN 1985b/. Belső-Somogyban másutt is számíthatunk előfordulására. A borókás egyik legjellegzetesebb Tachysphex faja. Tachysphex pompiliformis /PANZER, 1804/ /=nigripennis SPINOLA, 1808, pectinipes auct./ - Az előző cikkben a faj színváltozatait önálló fajokként ismertettük. Az újabb közlemények nyomán /BOHART - MENKB 1976/ ezt revideálni kellett. Magyarországon a legelterjedtebb Tachysphex faj, a borókásban szintén. Tachysphex psammobius /KOHL, 1880/ - 16: 1983

.V.17. 2 d, 17: 1983V.17. 1 <?, 18: 1983 .V. 17. 1 о 2 ó" - Előző cikkünkben még mint nem gyakori fajt értékeltük. Az újabb lelőhelyek nyomán ezt a véleményt módosítani kell. A Dél-Dunántúl északkeleti részén is számos lelőhelye vált ismertté /JÓZAN 1985b/. Tachysphex spoliatus /GIRERD, 1863/ - 10: 1983

.V.17. 1 0, 16: 1983

.V.17. 5 ó* - A borókás másik jellegzetes Tachysphex faja. A Dél-Dunántúlon ezen kívül csak a Mecsekből ismert /JÓZAN 1985b/. Belső-Somogyban másutt is előkerülhet. Miscophus bicolor JURINE,1807 - 1: 1983.

VI.30. 1 <?. Miscophus spurius /DAHLBOM, 1832/ - 1: 1983.

VI.30. 1 о 1 í, 1983.

V.17. 1 é Mindkét Miscophus faj szórványosan került elő a borókásban. A Dél-Dunántúlon másutt sem gyakori. Palarus variegatus /PABRIGIUS, 1781/ - 4: 1983

.VI.26. la- Meleghez és szárazsághoz ragaszkodó, a Dél-Dunántúlon is túlnyomórészt a homokvidékeket lakó faj. Trypoxylon figulus /LINNAEUS, 1758/ - 1: 1983

.VI.30. 1 d*. Crabroninae Oxybelus argentatus treforti SAJÓ, 1884 - 5: 1983.VI.26. 1 ó* - E ritka középeurópai alfaj a borókásban újabb lelőhelyről is előkerült a Gipsophila arenaria virágján. Oxybelus quattordecimnotatus JURINE, 1807 - 5: 1983

.VI.26. 1 d\ Stenactis annua. Lindenius albilabris /EABRICIUS, 1793/ - 5: 1983.

VI.26. 1 <?, 20: 1983.

V.17. 1 d*, Stenactis annua.- Közönséges, a Dél-Dunántúlon szélesen elterjedt faj. A borókásban még számos újabb lelőhelyére számíthatunk. Crabro peltarius /SGHREBER, 1784/ - 1: 1983.

VI.30. 1 d* - A borókás melegebb biotópjaiban, különösen a nyílt homokfelületeken mindenütt várható előfordulása. Ectemnius^continuus /FABRICIUS, 1804/ - 7* 1983 Д..17. 1 о - A Dél-Dunántúlon igen gyakori, így a borókás kiegyenlítettebb klímájú biotópjaiban mindenütt előfordulhat . Nyssoninae Nysson dimidiatus JURINE, 1807 - 1: 1983.

VI.30. 1 o, 17: 1983.

V.17. 1 <? - A nyílt homokfelületeken másutt is előkerülhet. A Dél-Dunántúlon szórványosan került elő, zömmel homoki biotópokban. Dienoplus affinis /SPINOLA, 1808/ - 6: 1983

.V.17. 1 9, 17: 1983.

V.17. 1 ö* A borókásban csak újabban került elő. BENEDEK /1979/ szerint hideg- és nedvességkedvelő, pél-dunántúli lelőhelyei azt igazolják, hogy ökológiai tűréshatára szélesebb. Bembecinus hungaricus /FRIVALDSZKT, 1876/ - 1: 1983.

VI.30. 1 d*. B.embecinus tridens /FABRICIUS, 1781/ - 1: 1983

.VI.30. 1 d*. "DVi -í 1 яти "hVi ХГ1Я fî Cerceris arenaria /LINNAEUS, 1758/ - 5: 1983

.VI.26. 1 p, б: 1983.

VI.26. 1 £ - A borókásban a leggyakoribb Cerceris faj. Cerceris hortivaga KOHL, 1880 - 16: 1983

.VI.30. 1 â - к borókásban - hasonlóképpen az Dél-Dunántúlon - túlnyomórészt a hűvösebb biotópokat lakja. Cerceris quinquefasciata /ROSSI, 1792/ - 5: 1983

.VI.26. 2 о 1 d

1

, 6: 1983. VI.26. 1 с", Potentilla argentea. Cerceris rybyensis /LINNAEUS, 1771/ - 17: • 1983

.V. 17. 1 о* - Nemcsak a boró181