Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, II. - The Aculeata (Hymenoptera) fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary
lönbség eléri a 13-20 %-ot. A recens fauna kialakulási folyamatában a déli faunahatás a borókásban nem volt olyan jelentős, mint az alföldi homokterületeken. A kimutatott eltérések nem állatföldrajzi, hanem ökológiai különbségekkel indokolhatók. A közlemény első részében taglaltuk az összehasonlított állatföldrajzi kistájak klimatikus, florisztikai és edafikus különbségeit. A Kiskunság éghajlatában sokkal erősebbek a kontinentális vonások. A Barcsi borókás területe jóval több csapadékot kap, az évi közepes hőingás kisebb és a téli hónapok átlaghőmérséklete magasabb. Ezek a vonások befolyásolják a különböző ökológiai igényű fajok, fajcsoportok elterjedését, dominanciáját. A vizsgált faunákban az egyes ökológiai típusok részesedése jelentősen eltér /4. táblázat/. A borókásban a meleg- és szárazságkedvelő fajok aránya alacsonyabb, míg a hideg- és nedvességkedvelőké magasabb. Különösen jellegzetes eltérést találunk a stenoök eremophil faunaelemeknél. Ezek részaránya a bugaci faunában több mint ötszörös a Barcsi borókáshoz viszonyítva. Az eremophil fajok túlsúlya hányadossal kifejezve jól mutatja az egyes faunák jellegét: Barcsi borókás 1,96; Bugac 5,13; Ócsa 2,87; Lakitelek ЗД7. A hylophil fajok borókásbeli viszonylag jelentős részaránya /23,5 Í°l több környezeti tényező összhatásának következménye. Ezek között sorolhatók fel a már taglalt klimatikus vonások. Emellett jelentős a szerepe a területen a sokfelé megtalálható mocsaraknak, lápoknak, az erdősültség magas fokának is. Ezek a vonások megtalálhatók a Lakitelek melletti Tőserdő védett területén is, de az említett eltérés igen markánsan mutatkozik meg. A Barcsi borókás területén a szélsőségesen xerotherm biotópok területe kisebb. Az ott élő melegkedvelő fajok populációja kicsiny. A borókás faunájának karakterfajai mégis ezekben a biotópokban élő homokkedvelő állatok között kereshetők. E fajok a Dél-Dunántúlon csak a homokterületeken, mozaikszerűen széttagolt populációkban élnek: Colletés fodiens /GEOFFR./, Colletés pallescens NOSK., Andrena argentata SMITH, Andrena falsifica PERK., Halictus semitectus MOR., Sphecodes puncticeps THOMS., Megachile pilicrus MOR., Anthidiellum strigatum /LATR./, Coelioxys conoidea KLUG, Nomada alboguttata H.-SCH., Nomada baccata hrubanti BALTH., Amegilla bimaculata /PANZ./, Nomioides minutissima /ROSSI/, Nomioides variegata OLIV. Néhány faj az igen szórványos előfordulás következtében a fauna színező elemeként sorolható fel. Ezek közül elsősorban a hazánk faunájában újnak bizonyult Nomada posthuma BLÜTHG. említhető. Hazánkban mindenütt ritka a Hylaeus moricei /FRIESE/, Andrena angustior fulvata STÖCKH., Andrena niveata FRIESE, Lasioglossum blüthgeni EBMER, Lasioglossum euboeense /STRAND./, Lasioglossum tarsatum SCHK., Sphecodes fasciatus HAG., Stelis ornatula /KLUG./, Nomada minuscula NOSK., Ammobates punctatus /FABR./, Epeoloides coecutiens /FABR./ és a Bombus paradoxus D.T. Meg kell említeni, hogy az Ammobates punctatus /F./ az Amegilla bimaculata /PZ./ fészekélősködője, de a borókásbeli populációja kis területre korlátozódik és igen kevés egyed alkotja. A borókás Apoidea faunájának jellemző vonása néhány, a Dél-Dunántúlon elterjedt, közönséges faj feltűnően kicsi egyedszáma: Andrena bimaculata /K./, Andrena falvipes /PANZ./, Andrena minutula /KIRBY/, Andrena minutuloides PERK., Andrena ovatula /KIRBY/, Andrena subopaca NYL., Andrena tibialis /KIRBY/, Halictus macutus SMITH, Lasioglossum poli tum /SCHCK./, Sphecodes monilicornis /KIRBY/, Megachile rotundata /FABR./, Hoplitis parvula /DUF. et PERR./, Osmia coerulescens /L./, Nomada fucata PANZ., Nomada lineola PANZ. Felsorolható néhány olyan faj is, mely a Dél-Dunántúlon igen gyakori, nagy egyedsűrűségű, de a borókásban a rendkívül kis abundanciája következtében még nem sikerült gyűjteni: Halictus eurygna179
