Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Merkl O.: Adatok a Barcsi borókás tájvédelmi körzet katicabogár (Coccinellidae) és álböde (Endomychidae) faunájához (Coleoptera).- Data to the coccinellid and endomychid (Coleoptera) fauna of the Barcs Juniper Woodland nature preservation area, Hungary
4. ábra. A Hyperaspis erythrocephala F. magyarországi lelőhelyei. Fig. 4. Hungarian localities of Hyperaspis erythrocephala F. VI.26. HS, S J /2 db, JPM/; Barcsi Ősborókás, 1979. IX.4. HS /l db, JPM/; Hu. Somogy т., Багапу, 1982.VI.26. BP /1 db, TTM/; Középrigóc, 1979. VIII.17. HS /1 db, JPM/. - Magyarországon elterjedt és gyakori, az irodalomban azonban nem találunk említést előfordulásáról, mivel a Scymnus apetzi MULSANT, 1846 fajjal keverték össze. A két faj rendkívül hasonló egymáshoz, a nőstények nem különböztethetők meg, a hímek meghatározása is csak az iverkészülék vizsgálatával történhet. Külömböző gyűjtemények példányait tanulmányozva úgy tűnik, hogy a század első feléig, harmadáig az apetzi, azóta a pallipedifirmis a gyakoribb hazánkban. Mindkét faj levéltetveket fogyaszt, és főleg a nyíltabb, szárazabb élőhelyeket kedvelik. A gyepszintben vagy a fák és bokrok alsó ágain tartózkodnak. A pallipediformist eddig Európából és Kisázsiából mutatták ki. Scymnus /Scymnus/ frontalis /FABRICTUS, 1787/. - Barcsi Ősborókás, 1979. VI.26. HS, SJ /1 db, JPM/; Darány, 1978. IX.1. HS /l db, JPM/. - Magyarországon a Scymnus fajok között a leggyakoribb. Mindenekelőtt a száraz, nyílt biotópokban fordul elő, az alacsonyabb ágakon és a gyepszintben főleg levéltetveket fogyaszt. Elterjedt Európától és Észak-Afrikától Szibériáig. Scymnus /Scymnus/ rübromaculatus /GOEZE, 1777/. - BarcsijÓsborókás, 1979. VI.26. HS, SJ /3 db, JPM/; Barcsi Ősborókás, 1979.VIII.17- HS "A db, JPM/; Barcsi Ősborókás, 1979. VIII.23. HS, SJ /1 db, JPM/; Barcsi Ősborókás, 1979. IX.4. HS /3 db, JPM/; Barcsi Ősborókás, 1979. XI.24. HS /1 db, JPM/; Középrigóc, 1977.V.l. HS /1 db, JPM/; Középrigóc, 1979. VIII.16. HS /1 db, JPM/. - Hazánkban a leggyakoribb Scymnus fajok egyike. Elsősorban lomberdők szegélyén a lombkoronaszintben fordul elő. Levéltetveket fogyaszt. Elterjedt Európától bél-Szibériáig. Scymnus /Pulins/ ater KUGELAM, 1794. - Hu. Somogy m., Barcsi Ősborókás, Darány, Nagyberek, rostálva, 1984. X.8. МО /l db, TTM/. - Magyarországon szórványos elterjedésű, ritka faj /5. ábra/, lomboserők lakója, levéltetveket fogyaszt. Eddig Európából mutatták ki.' Scymnus /Pullus/ haemorrhoidalis HERBST, 1797. - Barcsi Ősborókás, 1979. VI.13. HS /1 db, JPM/; Barcsi Ősborókás, 1979VI.26. HS, SJ /1 db, JPM/. - Hazánkban elég gyakori. Főleg lápos-mocsaras területeken található, szárazabb biotópokban nagyon ritka. Az alacsony növényzeten tartózkodik, levéltetveket fogyaszt. Előfordul a palearktikus régióban Európától Szibériáig. Scymnus /Pullus/ auritus THtMBERG, 1795. - Barcsi Ősborókás, 1979. XI.24. HS, SJ /l db, JPM/. - Magyarországon sokfelé megtalálható, elég gyakori faj. Meleg, száraz erdők szegélyén a fák ágairól kopogtatható, levéltetűfogyasztó. A TávolKelet kivételével az egész palearktikus régióban előfordul. Scymnus /Pullus/ sübvillosus /GOEZE, 1777/. - Hu. Somogy m., Darány, Malaise-csapda, 1982. VI.23. BF /1 db, TTM/. - Magyarországon elég gyakori. Szárazság és melegkedvelő faj. Lombos- és tűlevelű fákról kopogtatható, levéltetveket fogyaszt. Előfordul Európától és Észak-Afrikától Közép-Ázsiáig. 111
