Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

I. ÁLTALÁNOS RÉSZ A Zselic erdeinek vizsgálata és az alkalmazott módszerek A vizsgálatok A kutatás feladata az volt, hogy e tá'j erdeit alkotó növénytársulásokat vizsgálja, s a bennük uralkodó komplex kölcsönhatásokat és törvényszerűségeket felderítse, megállapítsa a fitocönózisok elméleti és gyakorlati egységeit, azokat a gyakorlat számára felismerhetően diagnosztizálja, vizsgálja a bennük uralkodó legfontosabb ökológiai tényezőket és azok változásait és végül ezek ismeretében egyrészt hasznos alapismereti anyagot, másrészt konkrét útmutatásokat is szolgáltasson a gyakorlati erdőművelés számára. E' célkitűzéseknek megfelelően a vizsgálatok több irányban folytak. Először a növénytársulások elméleti egységeit, az asszociációkat állapítottam meg. Az asszociáció fogalmát a középeurópai növénycönológiai iskola újabban is megfogalmazott értelmezésében alkalmaztam /lásd: Stolzenau-i szimpozion 1961. BRAUN-BbANQUET 1961, SOÓ 1962, 1963/. A társulások elválasztása és jellemzése az ún. jellemző fajkombináció alapján történt. Ebben a társuláshoz mindenütt, vagy csak helyileg a Zselicben ragaszkodó, általános, illetőleg lokális karakterfajok, továbbá a társulást területileg, vagy Ökológiailag elválasztó differenciális fajok, valamint á társulásnak egyes állományaiban való törvényszerű ismétlődését biztosító állandó /konstans és szubkonstans/ fajok kaptak helyet. Az így megállapított társulások földrajzi körülhatárolása és a növénycönológiai rendszerbe való illesztése összehasonlító tanulmányok szükségességét vette fel, mely egyrészt terepen, másrészt az irodalom feldolgozása alapján történt. Az összehasonlító cönológiai tanulmányhoz, a mintegy 200 saját felvételemhez további több mint 650 felvétel kritikai összehasonlító értékelésére került sor /BORHIDI, 1963, 1965, 1968/, majd később számítógépi feldolgozás is készült /BORHIDI, PODAWI és TÖRÖK, 1981,- ined./. Az egves asszociációk megállapítása után a gyakorlati egységek, • az erdőtípusok szétválasztására került sor. Az erdőtípusokat mint biogeocönozis-típusokat tekintettem /SZUKACSOV 1948, 1951/, elválasztásukat a régebbi hazai erdőtipológiai irodalom figyelembevételével /MAGYAR 1933, 1936, SOÓ 1934/ és az . erdőtipológiai munkák /ZÓLYOMI-JAKUCS-BARÁTH-HORÁNSZKY 1954, ZÓLYOMI 1955, SOÓ 1957, I960, MAJER 1956, 1962, MAGYAR 196I, stb./ alapján tettem meg, rámutatva a táj jellegéből adódó fontosabb különbségekre. Az erdőtípusokra vonatkozó megfigyeléseimet 1960-ban tettem közzé s ezek képezték anyagát az ugyanebben az évben a Zselicben lefolyt Erdészeti Vándorgyűlés erdőtipológiai bemutatójának is. Vizsgáltuk az egyes erdőtípusok előfordulásának törvényszerusé7