Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

14- ábra. Asçerula és Festuca drymeia típusú bükkösök alsó szintjeinek mikroklíma-viszonyai tavasszal a Dennai-erdőben. veiéinek földre simuló, összefüggő rétege mint aktív felszín és a laza szigetelő-réteg egyaránt biztosít. A már korán jól fejlett gyepszinttcl rendelkező Carex pilosa és Aegopodium típusok talajfelszíne ezzel szemben nappal is hűvös marad a gyepszint árnyékolása folytán. Az éjszakai kisugárzási periódusra ugyanezek érvényesek negatív értelemben. Erősen lehűl a felszín a Festuca drymeia típusban, kisebb mértékben pedig az Aegopodium, Asperula és Carex pilosa típusokban. A legalacsonyabb napi átlag az Oxalis tipus gyengén fedett talajfelszínén alakul ki.. A tavasszal még szélsőséges Festuca drymeia típus talajfelszíne nyáron már a közben kifejlődő sűrű gyep védelmében a legkiegyenlítettebb hőmérsékleti viszonyokat mutatja; hasonlóan egyenletes a hőmérséklet menete az Aegopodium és Asperula típusban is.A legszélsőségesebb termőhely szerepét a bükkösirtás és a Carex pilosás bükkös veszi át. A legnagyobb felmelegedést is ebben a típusban észleljük. A leghidegebb talajfelszínt abszolút értelemben a bükkös97