Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

A száraz szubasszociációcsoport típusai a domború felszíni formákon, fennsíkon, ritkábban gyengén homorú felszíneken alakulnak ki, a barna erdei talajok valamelyik típusán. Számos növényfaj jellemzi, mint Tilia cordata, Pyrus pyraster, Cornus mas, Rosa arvensis, Ajuga reptans, Fragaria vasca, Galium schultesii, Hypericum hirsutum, Melittis grandiflora, Rubus hirtus, Vinca minor. a/ Száraz egyvirágú gyöngyperjés gyertyános-tölgyes-melicetosum uniflorae-. Száraz tetőkön, keskeny gerinceken, meredek lejtők felső harmadában, keletitől délnyugati kitettségig minden expozícióban jelentkező erdőtípus, mely azonban nem borít nagyobb összefüggő területeket és inkább csak a dombvidék déli és keleti részein fordul elő. Talaja változó mélységű agyagbemosódásos barna erdei talaj, melynek vastagsága 80-150 cm köpött változik. Általában a tetőkön vastag termőrétegu, semleges kémhatású, jól szellőzött, humuszos a talaja, melyben a finom homok százalékaránya magasabb más típusokéval összehasonlítva. Kapilláris vízemelése viszonylag alacsony. A meredek keleti lejtőkön a talaj nagymértékben erodálódik. A termőtalaj sekélyebb, vastagsága nem éri el az 1 m-t. A felső szint viszonylag humuszszegény, esetleg hiányozhat is és ilyenkor a szürkéssárga, meglehetősen kisavanyodott /pH:-4,7/ A„-szint is felszínre bukkanhat. Növényzet: Lombkoronaszintjé ben a kocsányos tölgy, cser és ezüsthárs felső, a gyertyán a kísérő bükkel egy alsó szintet alkot. Tetőkön a virágos kőris is megjelenik a lombkoronában. A szárazabb tetőállományokban és a meredek gerinceken a gyertyán gyakran csúcsszáradásos, sőt hiányozhat is. Ilyenkor a kocsánytalan tölgy és cser alkotja a felső szintet, míg az ezüsthárs a gyertyán árnyaló szerepét veszi át az alsó szintben. Ezekről az "ezüsthársas tölgyesekről" csak az aljnövényzetük árulja el a gyertyános-tölgyes termőhelyet, kezelési módjuk azonban eltér a valóban gyertyán elegyes erdőkétől, és így külön is tárgyaljuk őket. A cserjeszint gyakran fejlett. Mezei rózsa, virágos kőris, húsos som, fagyai, bibircses kecskerágó ás tatárjuhar jellemzik. Gyepszintjéban az uralkodó egyvirágú gyöngyperje mellett fény- és melegkedvelő elemek, főleg a tölgyesek növényei jelentkeznek, mint differenciális fajok. Ilyen a Cephalanthera longifolia, Calamintha officinalis, Lathyrus niger, Lithospermum purpureo-coeruleum, Poa nemoralis, Polygonamm odoratum, Betonica officinalis. A Zselicben a Melica uniflora típusú gyertyános-tölgyes korántsem annyira száraz talajú, mint a Középhegység sekély sziklás rendzináin kialakuló típus.A termőhely üdeséget itt a s?'.agos müge, sárga árvacsalán, szélfu és pettyegetett tüdőfű megjelenése is elárulja. Koratavaszi aszpektusa hiányzik vagy szegényes - Anemone fajok alkotják. Ökológiai csoportok: Legnagyobb állandósággal a mezofil jellegű- Asperula csoport fajai szerepelnek ebben a típusban /32^utána a Garex pilosa csoport jön 23 előfordulással, majd a típus szárazabb jellegét tükröző, a tölgyesekkel közös fajcsoportok következnek, Lithospermum /22!/, Poa nemoralis /21/, Brachypodium /20/, Stellaria /l8/, Melica /16/, sőt még bizonyos extrém-száraz molyhos-tölgyes fajok is megjelennek. /Dictamnus csoport 9/. Erdészeti vonatkozások: A száraz egyvirágú gyöngyperjés gyertyános-tölgyesek általában I-II, ritkábban III. termőhelyi osztályú gyertyános-tölgyesek. A tölgy általában 20-25 m magasra nő meg bennük. Érzékeny állományok, melyek 76