Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

4.аЪга. A szübmediterrán csapadékjárási tÄpus /x/ <fo-o3 gyakorisága Magyarországon /BORSIDI 1982/ « 5.ábra. Az alpesi-nyugat-balkáni /illír/ csapadékjárási típus /x"f/ $-os gyakorisága Magyarországon /BORHIDI 1982/. Érdekes összefüggéseket találunk a csapadékjárási típusok és az uralkodó szélirányok között. Figyelemreméltó, hogy tavasszal és ősszel, tehát csapadékos évszakok idején a délnyugati légáramlások gyakorisága lo $> fölé emelkedik, vagyis tavasszal a harmadik, - ősszel pedig a nyugati után a legsűrűbben jelentkező szélirány. Látható ebből, hogy a kettős csapadékmaximum nemcsak szubmediterrán jellegű, hanem jórészt Földközi-tengeri eredetű is. Nyáron viszont a nyugati és keleti szelek uralkodnak, s ez a körülmény megmagyarázza azt, hogy a terület nyáron is viszonylag csapadékos. Más oldalról világítják meg az éghajlat jellegét a Walter-féle diagrammok, melyekből a klimax vegetációra is következtethetünk /BORHIDI 1961/. A bemutatott diagrammok mindegyike humid klímát mutat, Somogyszentimre diagrammja szubmontán bükkös klimaxra, Simonfa, Bőszénfa stb. diagrammjai gyertyános-tölgyes, míg Kaposvár, Somogyhatvan stb. diagrammjai tölgyes zónára utalnak, ami meg is felel a valóságnak. 23