Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)
A felszabadulás után a Középsomogyi Állami Erdőgazdaság vette kezelésbe az erdőket, s ráhárult a múlt gazdálkodási hibáinak kiküszöbölése, eltüntetése. A gazdaság azonnal megindította az erdősítéseket és fenyvesítéseket, jelentősen növelve ezzel az erdőterületek nagyságát. Az 1959-es felmérések 23 #-os erdősültséget mutattak ki, ami jóval meghaladja a háború előttit. A múlt azonban egyideig kísértett még. Az egész Zselicben egyetlen vágásérett állompny élte túl a II. világháborút, a Gálosfa és Kaposgyarmat közötti hires vörösalmai erdeifenyves bükkösök. Ezeket az 1946-ban megépült Bőszénfa-vörösalmai iparvasut kihasználásával a szükségesnél nagyobb ütemben termelték ki, sok helyütt a felújítás szempontjait is elhanyagolva. Ugyanakkor más területeken elmaradtak a szükséges művelési munkálatok. A nevelővágásokkal még a felszabadulás utáni években sem sokat törődtek, minek következtében öngyérülés lépett fel számos állompny ban. A szakszerűtlenül kezelt, felnyurgult, sűrű, megfelelő vastagsági növekedés nélkül való állományok rendbehozása a zselici erdőkben ma is még fontos feladat, 1954-től lényeges javulás állt be az erdőgazdaság munkájában és ennek komoly szerepe van abban, hogy a zselici erdők végsőfokon ma is szép, nagy faprodukciójú erdők, komoly értékei az országnak. A dennai, hárságyi, ropolyi és szentbalázsi bükkösök országos viszonylatban is a legszebbek közé tartoznak. AZselic éghajlata Az éghajlat jellege A Zselic és az egész Dél-Dunántúl BACSÓ-KAKAS-TAKÁCS felosztása szerint Magyarország III.b.éghajlati körzetébe tartozik, melyre jellemző- a Földközi-tengeri hatás erős érvényesülése, az enyhe tél, meleg, de nem túl forró nyár, bőséges, de nem túl sok csapadék. KÖPPEN klímarendszere a terület éghajlatát a Cfbx" tipusba sorolja /KÖPPEN 1929. ZÓLYOMI 1942/, melyre jellemző a mérsékelt meleg és az egyenletes évi csapadékeloszlás /Cf/ és a szubmediterrán jelleget kifejező kettős őszi-tavaszi csapadékmaximum /x"/. Bár RÉÎHLY /1933/ ugyancsak Köppen rendszerű klímatérképén Cfbxz-nek, KEÖPECZI-NAGY /1934/ Cfbxm-nek jelöli á területet, lényegében mindketten az eredeti Köppen-féle x"-et értik. Lényegesen többet tudunk meg a klíma jellegéről, ha a KÖPPEN és ZÓLYOMI /1958/ által megállapított csapadékjárási típusok százalékos statisztikáját vizsgáljuk. Erre a célra Kaposvár 50 éves /1901-50/ csapadék észlelési sorozatát használtuk fel, mely adatait lényegileg azonosnak tekinthetjük a Zselic belső, közepes csapadék ellátottságú vidékeivel. A különböző csapadékjárási típusok #-os megoszlása a következő: x" 38 # /679 mm/, x"f 20 1» /869 mm/, xx". 4 fo /709 mm/, BS 2 ^ /458 mm/, f 8 fo /640 mm/, ff 14 % /830 mm/, ? 14 # /601 mm/. Ezekből az adatokból világosan kitűnik, hogy a területen a szubmediterrán klímahatások dominálnak. /4-5.ábrák/ A kifejezetten szubmediterrán jellegű - x" és x"f tipusú - évek 58 #-kal, az összes kettős maximumot mutató évek - az xx" és BS tipusok is - 64 $-kal szerepelnek. Különös figyelmet érdemel még a területen 14 #-kal jelentkező magashegyvidéki jellegű, erősen csapadékos nyarú ff típus, mely az Alpok hatását mutatja, s ilyen mértékben egészen a Mecsek
