Borhidi Attila: A Zselic erdei (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 4., 1984)

még a véghasználati idő előtt, hiszen jelentős fejlődést ezektől az állományoktól már aligha várhatunk. Ha a termőhely nem túlságosan száraz, mint pl. Szentbalázsnál, főhasználatú óriás- vagy olasznyárast telepíthetünk a helyére. A ligeterdőkben igen gyakran elegyetlen állományokat alkot, különösen a Brachypodium silvaticum típusban. Itt feltétlenül kívánatos elegyfának a bevitele; elsősorban magyar kőris, kései nyár és gyertyán jöhet számításba a talaj nedvességétől függően. Cser / Quercus cerris / A cser a Zselicben - a régebbi feljegyzések szerint - gyakoribb volt, mint ma. Valószínű, hogy a ma többségükben feltört - mezőgazdasági művelésre kitűnően alkalmas - dombhátak és tetők, különösen a keleti és déli Zselicben, egykor erdeifenyő- és ezüsthárs-elegyes cseres tölgyesekkel voltak borítva. Ma azonban általában a cser nem a neki megfelelő termőhelyen van. Igaz, hogy az illír bükkösöknek és gyertyános-tölgyeseknek természetes elegyfája a cser, de nem nagy borítással. A nem kevés számú- elcseresedett állomány semmiesetre sem tekinthető természetesnek, s a kedvezőtlen termőhelyi viszonyokról a fagyléces törzsek messziről árulkodnak. Ezek a cseresek nagyrészt szintén a háborús évek során jöttek létre, mikor egyrészt a tisztításokat hanyagolták el, másrészt a telepítéseket - jobb híjján - olcsó csermakkal végezték. A csert nagyobb mennyiségben legfeljebb az extrém száraz gerinceken és tetőkön tűrjük meg, bár itt is helyettesíthető ezüsthárssal és magyar .tölggyel. A bükkösök, gyertyános-tölgyesek és különösen a ligeterdők helyén lévő "cseresek sürgősen átalakítandók a termőhelyadta viszonyoknak megfelelően. Magyar tölgy /Quercus farnetto/ Valószínűleg nem őshonos fája a Zselicnek, bár ismerjük bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben teljesen természetesnek tűnő előfordulásait is. A Kardosfai-tetőn három öreg sarjpéldánya is van.Széplak és Vitorág között a Zselicben található országos viszonylatban is egyik legszebb magtermő állománya. A kifogástalanul szép és bőven termő fák felhívják a figyelmet e faj nagyobbmértékű hasznosítására. Főleg száraz dombtetők és gerincek fásításánál használható a nagyobb produkciójú, de lényegesen értéktelenebb cser helyett. Magyar kőris /Praxinus angustifolia ssp.pannonica/ A barnarügyű ártéri kőris vagy magyar kőris, aránylag ritka a Zselicben. BABOS már 1954-ben említi, hogy a Zselicben a magaskőris barnarügyű déli változata él. A dombvidék északi részén a fagyzugos völgyekben alig fordul elő, viszont délen, pl. Csertő környékén már kiválóan szép példányai nőnek. A délre nyíló völgyek ligeterdeiben és a vizenyős területek fásításánál is - az éger mellett - nagyobb szerepet biztosíthatunk számára. A fafajok értéksorrendjében közvetlenül a nyár után következik és ezért, mint értékes fanemmel feltétlenül komolyabban kell foglalkozni. 116