Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, I. - The Aculeata fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

egyes fajok, által látogatott növényekről (MÓCZÁR M, 1953b, 1954, 1957, 1958, 1960, 1967, BENEDEK 1968, 1979), A lucernát és más kultúrnövények megporzását elemző gazdag irodalomról itt nem teszünk említést. A borókásban végzett vizsgálataim az eddig publikált tényanyagot tovább bővítik, különösen a kaparódarazsak tekintetében. A fajok ismertetésénél minden esetben feltüntetem a megfigyelt tápnövényeket, amelyekről a gyűjtés történt. Érdemes volt összefoglaló táblázatot összeállítani az adatokról (5. táblázat). A kaparódarazsak viráglátogatásáról részletes listát közöl BENEDEK (1968), amelyben összefoglalja a hazai irodalomban addig megtalált szórványos adatokat is. Az általa publikált növények sorát az itt közöltek közül a következők gazdagítják: Seseli varium, Silaum peucedanoides, Stenactis annua, Matricaria inodora, Allium sphaerocephalum, Jasione montana, Potentilla argentea. A lelőhelyek jellemzése 1. A darányi új temetőtől nyugatra fekvő Festuco-Corynephoretum juniperetosum és az ehhez kapcsolódó homokos útszegély, valamint a felhagyott községi homokbánya gödreinek nyilt homokfelülete. A gyűjtőterület keleti részén már ruderális flóraelemek nyomultak előre. Az eremophil - ezen belül a psammophil - fajok számára ideális biotóp alakult itt ki. Jellemző tápnövényei: AlliúVi sphaerocephalum, Seseli varium, Solidago gigantea, Thymus serpyllum, Jasione montana, Centaurea micranthos. 2. A régi darányi temető közvetlen környéke, egy elektromos távvezeték homokos nyiladéka.. Fajgazdagsága vetekszik az 1. számú lelőhelyével. Igen kedvező fészkelési lehetőséget biztosit a tagolt felszín, amely egy kötött homokbucka bolygatott felületén alakult ki. Tapnövényei közül egyedülálló egy tekintélyes Silaum peucedanoides állomány. A többi megegyezik az 1. sz. lelőhelyével. 3. Az autóspihenőtől északra a Barcs-Pécs vasútvonal mentén Junipero-Betuletum szegély társulásában, a tűzvédelmi sáv nyilt homokfelületével együtt. 4. Autóspihenő környéke a 6. sz. főút mellett. Az előző helytől abban különbözik, hogy nyilt homokfelület csak a kitaposott utak mentén van. A felület nem tagolt, sik. Ez nem kedvez a darázsfajok fészkelésének. Az előkerült fajok száma jóval kevesebb is. Tápnövényei közül az előzőhöz viszonyítva hiányzik (vagy alárendelt szerepű) a Seseli varium, de több a Thymus serpyllum, amely hatalmas állományt alkot. 5. A Kuti-őrhéz közvetlen környéke, Festuco-Corynephoretum juniperetosum szegélye, a vasútvonalat kisérő szegély társulás közeleső szakasza és az északra lévő fiatal tölgyes szegélye. Igen változatos biotóp-együttes mozaikja, néhány tucatnyi méter távolságon belül. Az emiitett tápnövények mellé itt csatlakozik a Berteroa incana, Coronilla varia, Taraxacum officinale, Stenactis annua. Hilophil és eremophil fajok egyaránt megtalálják itt életfeltételeiket. 6. A Kuti-őrháztól nyugatra fekvő védett fekvésű szegélytársulás a vasúti töltés és az északra fekvő erdőszegély között. Ökológiai tényezői szegényesebbek, mint az előző területé, de közel ugyanannyi faj került elő innét is. 7. A Dí. sz. halastó déli vége, a duzzasztógát környéke és a tó nyugati oldalán húzódó szegélytársulás kis szakasza. Itt csak hi lophil és közömbös ökológiai igényű fajok kerültek elő. 8. A 6. sz. főút és a Barcs-Sellye vasútvonal kereszteződése közelében fekvő szegély társulás ok, tűzvédelmi homoksávok. Sajátosságai megegyeznek a 6. sz. gyűjtőhely tyel. 9. A Középrigóc vasútállomás melletti farakodó területe. Nem fekszik a tájvédelmi körzetben, de néhány érdekesebb faj előkerülése miatt vettük fel adatait. Ezek előfordu94