Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Kádár G.: A Barcsi borókás vizeinek limnológiai viszonyairól. - On the limnology of the waters of Juniper Woodland at Barcs, Hungary

2 + -2Mg , mig az anionok közül a HCO és a SO . Különösnek bizonyult a Szürüholy-folyásnál tapasztalt Ca-Mg-Cl-os viztipus. A pH alapján elkülöníthető a halastavak, valamint a IX-es tóból elfolyó viz: ez lúgos kémhatású (pH=9,3). Minden más mintában a pH alacsonyabb volt, a szélső érték pH=5,05 volt a Nagyberek K-i folyásénál. A pH lúgos irányba történt eltolódása részben biogén okokkal, részben a viztipus módosulással magyarázható. Az oldott oxigén telítettsége a R igóci halastavakban (iX-es tó) mutatott túltelítettséget, ami itt kizárólag biogén eredetű, a nagy mennyiségű Trapa natans következtében. Az a-klorofill érték alapján a tó mezo-eutrófikus, UHERKOVICH (1976) értéke szerint eutrófikusnak minősithető. A kis tavakban és az időszakos vízfolyásokban az oxigén-telítettség nem érte el az 50 %-ot. A KOI és a BOI a legmagasabb volt a Szürühely-folyásnál, ez magyarázatul szolgálhat az О telite.ttsegi hiányra, s egyben rámutat a magas kolloidélis szervesanyagtartalomra. A magas szaprobitási értékekhez (alfa-mezo-szaprobikus) alacsony trofitási értékek tartoznak (oligo-mezotrofikus). A klorofill értékek maximuma alapján a Macsilató trofitása a legmagasabb, de a Nagyberek "Tündérrózsás-tavában", a Nagyberek K-i folyásában és a Tiva-tóbán is meghaladták az 50 mg/m -t, így ezek eutrófikusnak minősíthetők (FELFÖLDY 1974). A Potonyi-rét kubiktava az a klorofill alapján oligo-mezotrofikus, a KOI és a BOI alapján viszont alfa-mezo-poliszaprobikus. A trofitás és a szaprobitás között mutatkozó ellentmondások további vizsgálatokra ösztönöznek. A legtisztább vízfolyásnak a Rigóc-patak felső része bizonyult, ez mezotrofikus illetve bétaálfa— mezős zaprobikus, A NH -ion koncentrációk viszonylag magas és a mobilizálható (oldott reaktiv) foszfor formák alacsony értéke az elsődleges termelés foszfor limitáltságára és a terület szennyezésekkel szembeni nagyfokú érzékenységére utal. Irodalom DOBOLYI, E. (1979): Az oldott szerves-foszfor meghatározása Balatonvizben ultraibolyasugaras roncsolással. - MHT Orsz. Vándorgy. előad. (Keszthely) III. A. 9: 1-9. ENTZ, B. (1958): Az Aszófői Séd, továbbá a Pécsely-patak és az Aszófői Séd torkolata között a Balatonba ömlő patakok hőmérsékleti és kémiai viszonyai. A patak elsődleges termeléséről. - Ann. Biol. Tihany 25: 109-136. FELFÖLDY, L. (1974): A biológiai vizminősités. - Vízügyi Hidrobiológia, Budapest, .3: 1-242. FELFÖLDY, L. (1981): A vizek környezettana. Általános hidrobiológia. - Mezőgazd. Kiadó, Budapest, pp. 290. LITERÁTHY, P. (red.) (1975): Egységes vízvizsgálati módszerek i/l. 2. kiadás. - VITUKl, Budapest, pp. 233. OLLÓS, G. (red.) (1968): Vízellátás és csatornázás kémiája és biológiája. - Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 176. PAP'P, Sz. (1961): Felszíni vizeink minősége. - Hídról. Közi. 41: 188-209. UHERKOVICH, G, (1976): Die Mikrophyten des Rigóc-Baches und seiner Weiher (Komitat Somogy, Ungarn). - Dunántúli Dóig. (Pécs) 10: 5-17. UHERKOVICH, G. (1978): A Tiva-tó és a Nagyberek (Barcsi Ősborókás) algáiról, Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sor. (Pécs) 1: 9-25. UHERKOVICH, G. (1981): A Szürühely-folyás (Barcsi borókás) tőzegmohás tavacskájának algái, - Dunántúli Dolg. Term, Tud, sor, (Pécs): 2: 5-23. VÁSÁRHELYI, Réka (red.) (1977): Egységes vízvizsgálati módszerek IV. 2. kiadás, VITUKI, Budapest, pp. 17 8. V. NAGY, I. (1971): Műszaki hidrológiai számitások, - Tankönyvkiadó, Budapest, p.p. 297. 29