Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, I. - The Aculeata fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

3. ábra. A Barcsi borókás és más magyarországi területek Sphecoidea faunájának %os megoszlása a fajok ökológiai igényeit tekintve, a: Barcsi borókás, b: Balatoni Riviera, с: Bátorliget, d: Veresegyház. Andrena denticulate (К.), Andrena fulvida SCHCK., Chelostoma distinctum STÖCKH., Stelis ornatula (KLUG.), Epeoloides coecutiens (P.). A Sphecoidea fajok állatföldrajzi elterjedését elemzve láthatjuk, hogy az összehasonlított területek faunája leginkább a mediterrán elemek arányában különbözik (4. táblázat). Ezek részaránya - a Balaton-felvidéket kivéve - valamennyi tájon magasabb, mint a borókásban. Különösen feltűnő a különbség a pontomediterrán fajok tekintetében. A fauna kialakulásában a délkeletről behatoló fajok szerepe nagyobb volt az Eupamonicum és a Bakonyicum területén, mint a Dráva-sikon. Az utábbi területen inkább a szélesebb elterjedésü déli fajoknak volt jelentősebb fauna-alakitó hatása. Ez a hatás az ésxakabbra fekvő Bakornyicumban már kevésbé érvényesült. A kaparódarázs fauna ökológiai és állatföldrajzi jellegzetességeiről összefoglalva megállapítható, hogy a Barcsi borókás átmenetet képez Alföldünk és a Bakony faunája között. Gazdasági jelentőségük és az alapkutatás~.k szempontjából is vizsgálni kell az Aculeata fajok viráglátogatását. A hazai szakirodalomban részletes adatok találhatók az 93