Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Józan Zs.: A Barcsi borókás fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) faunája, I. - The Aculeata fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

Faunisztikai - ökológiai eredmények Az előkerült fajok egy része a fauna szinezőelemeként külön említést érdemel» A borókásbeli lelelőhelyeik hazánk faunájának jobb megismerése szempontjából is fontosak. A felsorolt fajok a Praeiltyricum faunajárás területéről eddig ismeretlenek, vagy csak egy-két északábbi lelőhelyről voltak ismertek (Balatonpart, Simontornya): Scolioidea: Myzine tripunctatá ROSSI, Smicromyrme pusilla KLUG.; Sphecoidea: Dolichurus corniculatus (SPIN.), Tachysphex mocsaryi KOHL, Tachytes obsoletus (ROSSl), Trypoxylon scutatum CHEVR., Nysson niger CHEVR., Ectemnius guttatus (LIND.), Ectemnius nigrifrons (CRESS.), Oxybelus argentatus ssp. argentatus CURT., Oxybelus argentatus ssp. treforti SAJÓ, Oxybelus aurantiacus MOCS,; A p о idea: Hylaeus moricei (PR.), Andrena angustior (K.) ssp. fulvata STÓCKH,, Andrena denticulata (K.), Andrena fulvida SCHCK., Lasioglossum brevicorne (SCHCK.), Lasioglossum punctatissimum ( SCHCK.), Sphecodes scaricollis PER,, Chelostoma distinctum STÖCKE, Stelis ornatula (KLUG.), Bombus paradoxus D.T», Epeoloides coecutiens (P.), Ammobates punctatus (F,), Nomada argentata H.-SCH., Nomada baccata ssp. hrubanti BALTH. Állatföldrajzi és ökológiai értékelés A Barcsi borókás tájvédelmi körzet mérsékelten nedves, enyhe telü éghajlati körzetben fekszik (RADÓ et al. 1967). A vizsgálatban figyelembe vett más magyarországi területekhez képest (l. táblázat) magasabb a csapadékátlaga, a tél jóval enyhébb, A nyári időszak éghajlati viszonyai kevésbé különböznek. A mezokiima tényezői mellett a mikroklimatikus viszonyok határozzák meg a fauna sajátos fajösszetételét, abundancia- és dominancia-viszonyait, A borókás biotópjai változatosak, A különböző növénytársulások a bennük uralkodó mikroklimatikus viszonyokkal eltérő életfeltételeket nyújtanak a fullánkos fauna számára. A legkedvezőbbek a megbolygatott homokfelüíetek és gyepek mozaikkomplexe (l, és 2, sz. gyűjtőhely), a szegélytársulások (3, 5, 6, 8, 10, 11, 16, 17, 18. 19, 20, és 21. sz. gyűjtőhely, Id, az 1. ábrát). Ezek közül is kiemelkednek azok a területek, ahol tűzvédelmi homoksáv van. Itt a táplálékszerzés és fészkelés feltételei együtt vannak. Ezekben a többféle környezeti hatás következtében eltérő ökológiai igényű fajok élnek együtt, A tájvédelmi körzet peremén, különösen Darány községnél feltűnően gazdag fullánkos fauna él (l, 2. és 21. sz, gyűjtőhely). Ebben szerepe van a benyomuló, jó nektártermelő gyomnövényeknek és a homokfelület bolygatása következtében kialakult kedvező fészkelési lehetőségeknek. Jóval szegényesebb a fauna a homogén növénytársulásokban: a zárt tölgyesekben, fenyvesekben, nagyobb területű zárt gyepekben. Az egyes gyűjtőhelyekről előkerült fajok számát a 2. táblázat foglalja össze. A fullánkos fauna kutatásában bevezették a fajok ökológiai igény szerinti csoportosítását (MÓCZÁR 1948, BENEDEK 1979), Három fő csoportot különítünk el: eremophil (meleg és szárazságkedvelő), hilophil (hideg és nedvességkedvelő) és intermediär (közömbös). Az első két csoportot feloszthatjuk stenooecikus (szűk) és euryoecikus (tág) türéshatárú fajokra. Ennek alapján a Barcsi borókás faunáját összehasonlíthatjuk más magyarországi területekkel (BENEDEK 1979). Az eremophil fajok túlsúlya tekintetében à borókást megelőzi Bátorliget, Veresegyház és a Balatoni Riviera is, A Bakony magasabban fekvő területein viszont a hilophil fajok aránya nagyobb (3. táblázat). Az eltéréseket elsősorban az egyes területek másféle klimatikus, domborzati és edafikus viszonyaiban kell keres91