Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Majer J.: Adatok a Barcsi borókás Tabaninae (Diptera) faunájához. - Data to the Tabanidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

(1956, 1958) és TÓTH (1967) dolgozatain kivUl THALHAMMER (1899) katalógusában találunk lényeges, adatokat. Európa . többi országának bögölyeivel kapcsolatban összehasonlító táblázatokat találunk CHVÁLA, LYNEBORG és MOUCHA (1972) munkájában; annak ellenére, hogy adatai hiányosak, korszerű áttekintést ad a Tabanidae családról. A gyűjtött fajok lelőhely-adatai és életmódjuk Az ismertetett anyagot Majer J. (az adatoknál rövidítése: M) és Wéber Mihály (rövidítése: VV) gyűjtötték. A gyűjtő neve után feltüntetett szám a térképen illetve a lelőhelyek ismertetésénél felsorolt gyűjtőhely sorszáma. 1. genus: A t y 1 о t u s OSTEN-SACKEN, 1876 1. Atylotus fulvus (MEIGEN, 1820) - Aranyló bogoly. 1979. VIII. 1., 1 о (M, l). Emlősök és az ember vérét szivja. Többnyire erdei tisztásokon, erdőszéli legelőkön gyüjthetjük. Lárvája valószínűleg mohapárnákban fejlődik, Palaearktikus faj. Skandináviától Marokkóig, Nagybritanniától a Szahalin-szigetekig mindenütt előfordul, de sehol sem gyakori. 2. Atylotus rusticus (LINNAEUS, 1767) - Virágjáró bögöly. 1979. VII. 29. 3 о (M, 2, 7). Emlősök és az ember vérét szivja. A tularemia és az anthrax terjesztője. Rétekén, mezőkön és vízpartokon lehet gyűjteni. Palaearktikus faj. Elterjedése azonos az előzőével, de annál gyakoribb. 2. genus: H y b о m i t r a ENDERLEIN, 19 22 3. Hybomitrá ciureai ( SÉGUY, 1937) - Nyári bögöly, 1979. VII. 6. 1 <£ (M, б). Emlősök és az ember vérét szivja. A tularemia egyik terjesztője. Korábbi faunamunkákban több synonim névvel szerepel, amelyek ráadásul más fajhoz tartoztak az eredeti fajleirások szerint. így hazai előfordulása a-gyértelmüen nem állapitható meg. A leggyakoribb Hybomitrá faj, igy semmiképpen nem tekinthető faunára nézve újnak, nôha a jelen munka az első egyértelmű előfordulási adata. APalaearktikumban, Észak-Afrika kivételével mindenütt előkerült. 4. Hybomitrá lundbecki LYNEBORG, 1959, 1979. V. 15. 1 о (M, б). Az előzőekhez hasonló módon táplálkozik. Élőhelyekben nem válogatós, ha viz is van a közelben. Az egész Palaearktikumban ismert Vlagyivosztokig. Csak a Brit-szigetekről nem sikerült eddig kimutatni. Hazánkban sem ritka. Lárváját és bábját ismerjük. 3. genus, T a b a n u s LINNAEUS, 1758. 5. Tabanus autumnalis LINNAEUS, 1761. Tavaszi bögöly. 1978. VII. 4. 1 о (M, 3); 1979. VI. 10, 1 ç (M, 3), 1979. VII. 6. 1 о (M, l), 1980. VII. 24.1 о (M, 4). Lovak, szarvasmarhák vérét szivja, de néha az embert is megtámadja. Az anthrax és a tularemia terjesztője, A Palaearktukumban Dánia, a Skandináv-félsziget és az Ir-sziget kivételével mindenütt megtalálták. Hazánkban sem ritka. Elsősorban alkonyatkor aktiv. Lárvája is ismert. 6. Tabanus bovinus LINNAEUS, 1758 - Marhabögöly. 1979. V. 30. 1 о (M, 7). . Lovak, szarvasmarhák, sertések vérét szivja. Az anthrax és a tularemia terjesztője. Palaearktikus faj, Európában csak Írországból nem sikerült kimutatni. Hazánkban sem ritka. Vizek partján él, de 5-10 km-es távolságra is elrepül. Lárváját sikerült azonosítani. 7. Tabanus bromius LINNAEUS, 1758. Lóbögöly, 1978. VII. 4. 6 о (M, 1, 2, 4, 7); 1978. VIII. 5. 1 о (M, 7); 1979. V. 28. 1 о (M, 3); 1979. VI. 10. 4 о (M, 2, 3, 5); 86