Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Majer J.: Adatok a Barcsi borókás Tabaninae (Diptera) faunájához. - Data to the Tabanidae (Diptera) fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

jellegzetes nyires-borokás mellett savanyu homokpusztai gyepeket, telepitett erdeifc nyvc seket és kisebb-nagyobb égerlápokat találunk. A hőmérséklet és a talaj nedvességtartalmának nagyfokú ingadozása miatt a táj változatos növénytakarója ellenére sem kedvezőek a körülmények a talajban élő lárvák - igy á Tabaninae lárvák - fejlődéséhez. A gyűjtés módszere és helyei A gyűjtéseket egyeléssel, fü- és lombhálózással, valamint fehér, illetve néhány alkalommal pedig piros terelőlemezü Malaise-csapdával végeztük (ez utóbbi hatékonyabbnak látszott a Tabanidae fajok gyűjtéséhez). A gyűjtési helyek (l. ábra) és rövid jellemzésük: 1. Nagyberek. Nyugati, könnyen bejárható partrészének tisztásokkal tarkított területei. A tisztásokat jórészt Carex elongatás égeres, Dryopteris és Thymo-Festucetum foltok jellemzik. 2. Tiva-tó. A tótól északkelet, északra elterülő Pestuco-Corynephoretum társulás. 3. Hosszúfüzi-tó környéke. A nyilt területeket Thymo-Pestucetum juniperetosum és Pestuco-Corynephoreum juniperetosum társulásai takarják, égererdő és telepitett erdeifenyves kisebb-nagyonn foltjai tarkítják. 4. Szürühely-folyás és környéke. Carex elongatás égerrel övezett - régebben csapadékos időben kisebb tavakká felduzzadó - vízfolyás. Az elmúlt években szinte teljesen kiapadt. Vizet szárazabb időben még a mélyebb részeken sem találunk. 5. Régi legelő. A Szigetvár-Barcs közötti vasútvonal és a 6-os országút által közrefogott részének a gémeskút körüli területe. Thymo-Pestucetum juniperetosum növénytársulásét kisebb-nagyobb kopár homokfoltok szabdalják fel. A kiszáradás itt is jól észlelhető. 6. Csikota (Csirkota). Égeres területek váltakoznak sásos-zsombékos részekkel, de találurk itt erdeifenyvest is borókéval. 7. Vasútállomás és környéke. Kultúrterület, Bár nem tartozik a tájvédelmi körzethez, de az ehhez való viszonylagos közelsége és az a tény, hogy jónéhány Tabanida faj akár 10 km-nél nagyobb távolságra is elrepül, az itt végzett gyűjtések eredményeit sem hagyhatjuk figyelmen kivül. Biológiájuk v Közismert, hogy a Tabanidae nőstények vért szívnak, elsősorban emlősökét. A hímek nektárt, növényi nedveket fogyasztásnak. Az utóbbiak számaránya a nőstényekhez viszonyítva csekély, ezért - bár viráglátogatók - a virágok megporzásában játszott szerepük nem jelentós. A nőstények fertőző betegségek terjesztésén kivül (hepatitis, járványos anaemia, szarvasmarha septicaemia, stb.) a gazdasági állatok nyugtalanitásával és az okozott vérveszteséggel komoly károkat okoznak. Petéiket nedves helyekre, vizek partján, mocsarak szélén növények leveleire vagy talajra rakják. Számos faj lárváját még ma sem ismerjük. Napi aktivitásuk a hőmérsékleten kivül függ a szél sebességétől, a levegő relativ páratartalmától, a felhőzet mennyiségétől és a légnyomástól. Mivel véren kivül vizet is szívnak és szeretik a nedves, párás helyeket - bár nappal ezekről a területekről több kilométer távolságra is eltávolodnak - estére igyekeznek ilyen környékre eljutni (TROJAN 1979). Hazánk Tabanidae faunájáról az előbbiekben vázolt állat- és közegészségügyi jelentőségük ellenére a megjelent dolgozatok száma igen gyér. SZILÁDY (1923), ARADI 85