Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Juhász M.: A Barcsi borókás tájvédelmi körzet magasabbrendű növényei. - The higher plants of Juniper Woodland Preservation Area of Barcs, Hungary

Dunántúli Dolgozaton Természettudományi Sorozat 3: 35-46. Pécs, Hungária, 1983. A BARCSI BORÓKÁS TÁJVÉDELMI KÖRZET MAGASABBRENDÜ NÖVÉNYEI JUHÁSZ MAGDOLNA JUHASZ, Magdolna: The higher plants of Juniper Woodland Preservation Area of Bares, Hungary. Abstract. This floristic list contents all species of higher plants observed till 1982 on this area and it consists of 565 species. 3 species collected by author are new for floristic district S.omogyicum: Cardamine amara L., Monotropa hypopitys L. and Utricularia bremii HEER. Jelen közlemény összefoglaló munka, amely a Barcsi borókás tájvédelmi körzet területén eddig megfigyelt összes edény es virágtalan (Pteridophyta) és virágos (Spermatophyta) növényfajt közli. A tájvédelmi körzet növényföldrajzilag a nyugat-balkáni flóratartomány (lllyricum) dél-dunántúli flóravidékének ( Praeillyricum) somogyi flórajárásába (Somogyicum) tartozik (SOÓ 1964-1980). A közép-európai flóra térképezéséhez NIKLFELD (1971) által megadott térképháló.zat területünkre eső kvadrátjainak száma: 9971C, D; 0071 A, B, C; 0070 D (1. ábra). A terület rövid jellemzése A tájvédelmi körzet területe mintegy 3400 hektár, tengerszint feletti magassága 100-150 m között váltakozik. Éghajlatára szubmediterrán és szubatlanti hatás jellemző, 800 mm körüli évi csapadékátlaggal. Alapkőzete savanyú és semleges kémhatású, mészszegény diluviális homok, amelyen igen változatos termőhelyek alakultak ki. A mélyedésekben az év több-kevesebb részében vízzel borított láptavak, tőzegmohalápok, égeres láperdők találhatók, melyeket helyenként kiszáradó láprétek szegélyeznek. A terület legnagyobb természetes vízfolyását, a Rigóc-patakot égerligetek és keményfaligetek kisérik. A magasabb részeken többnyire a cseres-tölgyes erdők különböző típusai alkották a természetes növénytakarót, maradványfoltjaik megtalálhatók, de helyükön főként savanyú homokpusztai gyepek, borókás-nyiresek, ültetett erdeifenyvesek és akácosok vannak. A kutatások történeti áttekintése A terület növényzetét Kitaibel Pál tanulmányozta elsőként, adatait GOMBOCZ (1945) tette közzé. A század első felében BOROS Ádám mintegy két évtizeden keresztül folytatott itt botanikai kutatásokat, de a harasztokra és virágos növényekre vonatkozó megfigyeléseinek csak kisebb részét publikálta (BOROS 1923, 1924, 1925, 1936, 1944), nagyobb része kéziratos útinaplójában maradt fenn. Az 1930-as években JÁVORKA Sándor is járt a vidéken (JÁVORKA 1940), később BORHIDI Attila (1957, 1958), majd TIHANYI Jenő (1964, 1965, 1966, 1967) végzett itt florisztikai és cönológiai kutatásokat. Legújabban HABLY Lilla, NÉMETH Ferenc és SZERDAHELYI Tibor (1980, ill. SZERDAHELYI-HABLY 1980) közölt florisztikai adatokat a területről. Magam 1980 óta folytatok botanikai megfigyeléseket a tájvédelmi körletben. 35