Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)
Bába K.: A Barcsi borókás puhatestű faunája (Mollusca). - The mollusc fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary
I. táblázat. A Barcsi borókásból előkerült vizi puhatestű fajok és mennyiségi viszonyaik vizi fajok élő holt gyűjtőhelyek egyedek 8-9 7 б 5 4 2 101. Viviparus contectus (MILLET 1813) 2 2 2. Viviparus acerosus (BOURG, 1862) 2 1 2 1 3. Bithynia tentaculata (L. 1758) 1 1 4. Bithynia leachi ( SHEPP. 1828) 1 1 5. Acroloxus lácistris (L. 1758) 45 fĝ) |2Ö | [Ï7 | 6. Iymnaea corvus (GM. 1788) 1 1 7. Lymnaea peregra ovata (O. P. M. 1774) 8 1 1 QU 8. Planorbarius corneus (L. 1758) 12 3 9. Planorbis plahorbis (L. 1758) 1 1 10, Anisus vortex (L. 1758) 1 1 II. Anisus vorticulus (TROSCH. 1834) 20 4 -16 Ol 4 12. Gyraulus albus ( О. P. M. 1774) 3 3 13. Segmentina nitida (О. P. M. 1774) 7 1 2 5 1 14. Sphaerium corneum (L. 1758) 1 1 15. Musculium lacustre (О. F. M, 1774) 16 . egyedszám .90 , ы 29, 2 13 11 26 40 6 5 119 fajszám 2 3 3 15 3 4 gyűjtőhelyek növénytársulásai a Nagyberekben komplexet képeznek. A Nagyberek élővizének faj állom anyából az A. vorticulus domináns elemmé válik a környezetében lévő égerlápban (2. gyűjtőhely). A 7. gyűjtőhely sulymosában is egy olyan fajjal lehet találkozni, amely a Kjzép- Tisza hasonló növényzetében is domináns (lymnaea peregra ovata). A 8-9.' gyűjtőhely Fhragmitetum nádasa â viz lecsapolása miatt szegényes. Egy faj tengődik csak a posványosodó részeken, a Iymnaea corvus. A Rigóc-patakban (10. gyűjtőhely) egyelő gyűjtéssel csak két Viviparus és két Bithynia fajt sikerült kimutatnom, ezeket sem élő állapotban. A gyűjtőhelyekre az alacsony faj- és egyedszám jellemző. A szárazföldön gyűjtött csigák minőségi és mennyiségi viszonyai A szárazföldi csigák közül 15 faj 207 egyede (ebből 3 holt példány) került begyűjtésre a kvadrátokból, A 40. gyűjtőhelyről a tájvédelmi körzet területén kivül 9 faj 39 egyedét gyűjtöttük (2. táblázat). A bevezetőben emiitett nagyfokú tavaszi és nyári vizszegénység, valamint a savanyú homoktalaj, a sok erdőgazdasági beavatkozás (telepítés), ezen belül is az erdei fenyő részarányának növekedése a területen, kedvezőtlen feltételeket teremt a szárazföldi csigák számára, A legkedvezőbb feltételek faj- és egyedszám szempontjából a 11. gyűjtőhelyen (a Rgóc-patak mentén), valamint a 37. gyűjtőhelyen (a Nagybók füzes-nyárasaiban) találhatókba viszonylag háborítatlan vizparti biotópoleban. A tájvédelmi körzeten kivül az élő Dráva mentén kontrollként vizsgált füzes-nyárasban (40. gyűjtőhely) szintén magasabb a faj- és egyedszám, mint a borókás más biptópjaiban (2, táblázat). Az előkerült fajok többsége a Cochlicopa lubricella, Cepaea vindobonensis kivételével több-kevesebb nedvességet igényel élőhelyén (mezofil-higrofil fajok), mig a többiek mezo-xerofilok, A vizsgálati időszakban, de különösen az 1982. évben, amikor a gyűjtés időpontja előtt hosszú hetekkel nem volt csapadék, megfigyelhető volt, hogy a szárazföldi csigák 119
