Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága III. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3., 1983)

Bába K.: A Barcsi borókás puhatestű faunája (Mollusca). - The mollusc fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary

Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 3: 115-125. Pécs, Hungária, 1983. A BARCSI BORÓKÁS PUHATESTŰ FAUNÁJA (MOLLUSCA) BÁBA KÁROLY BÁBA, K.: The mollusc fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary. Abstract. Author collected his material between 1976-1982. He presents the collecting spots and their map, analyses the material ecologically and zoogeographically. The lists and quantities of the -water and land molluscs are given by the Table 1-2. Az 1975-ben tájvédelmi körzetté nyilvánított Barcsi borókás területét 1976. júniustól 1982. júniusig több alkalommal s több helyen vizsgáltam. A tájvédelni körzet faunájának feltárásán túl a vizsgálatoknak az adja meg az érdekességét, hogy természetföldrajzilag Belsö-Somogy és a Dráva-sik találkozási pontján lévő területről van szó (SOMOGYI 1961). Ezért nem érdektelen puhatestű faunájának megismerése és a természetföldrajzi határok vizsgálata a szárazföldi csigák alapján. A Barcsi borókás a Somogyi flórajárás (Somogyicum) területén, a Praeillyricum flóravidéken helyezkedik el, míg a Barcsig húzódó Dráva-sik (Titelicum) az'Alföld (Eupannonicum) flóravidék része. A határt a még tájvédelmi körzetbe eső Kisr és Nagybók (Vöröspart) mentéri lehet meghúzni természetföldrajzilag a Dráva-sik és a Somogyi flórajárás között. Amig a Dráva-síkra (a vizsgálati területre vonatkozóan) az ártéri füzesek, füzesriyárasok és kemény fa-ligeterdők jellemzők, a tájvédelmi körzet többi részére a cserestölgyesek, égeresek, nyires-borókások, savanyú homokpusztai gyepek (SOÓ 1964, TIHANYI 1965, GALAMBOS 1981). Mindkét terület magasabb évi csapadékmennyiségében különbözik az Alföldtől. A csapadékjárás szubmediterrán jellegű, a Barcsi borókás területén meglehetősen szélsőséges évi és havi ingadozással (BORHIDI 1961). A korábban nyárközépig vagy a nyár végéig megmaradó vizek (pl. égeresekben, nyires borókásban) az utóbbi években eltűntek. Tavasztól szárazak az égeresek, s a borókás környékének tocsogói. Ez az állapot nemcsak a szélsőséges évi csapadékjá- . rás következménye, hanem a harmincas évek óta tartó meliorációs tevékenység eredményének is felfogható. Nyáron a viz csak a Nagyberek egyes részein, a Halastóban és a Rigóc-patakban marad meg. A terület nagy részén az őshonos erdők helyén telepitett tölgyesek és fenyvesek, fenyő-nyir-tölgy vegyes telepítések találhatók. A tájvédelmi körzethez tartozó két Barcs melletti holtág területén erőteljes kultúrhatások érvényesülnek, különösen a partot kisérő füz-nyár és keményfa ligeterdőkben. Erőteljesen tért hódított itt az akác. A holtágak látogatott kiránduló és horgászhelyek. 115