Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

Marián M.: A Barcsi borókás kétéltű- és hüllő-faunája (Amphibia, Reptilia). - Amphibia and Reptilia fauna of Juniper Woodland of Barcs, Hungary

nyiresek (Querco robori-Betuletum), borókás erdeifenyves ( Junipero-Pinetum ) ligetes, gyér aljnövény zetü, füves, nyirkos talajú részei. A levelibék a, ásóbéka, erdei béka, törékeny gyik, fürge gyik, rézsikló biotópja. 2. Időszakos vizi élőhelyek Időszaki vízállások, anyag-gödrök, levezető árkok Vizük mélysége a csapadékos időszakban mindössze 30-40 cm. Nyár derekán kiszáradnak, (ilyenek a Darány község régi, felhagyott homokbányája helyén visszamaradt gödrök, az erdei utak mentén húzódó árkok.) Tavasszal gyorsan felmelegedő vizük jól segiti a kétéltűek szaporodását. Egyes helyeken a tócsákban ezernyi az amphibia lárva. Megriadva szinte "felhőkben" úsznak tova a vizben. Amennyiben a szárazság következtében előbb veszítik el vizüket, mint ahogy a lárvák tüdős álakká fejlődtek volna, a kétéltűek tömegei pusztulnak el ezekben à biotópokban. A pettyes gőte, zöld varangy, vöröshasu unka, hosszúlábú mocsári béka, erdei béka szaporodó helyei, kopoltyús stádiumu lárváinak élőhelyei, Zsombékosok (Caricetum elatâe) R endszerint a berkek, állandó vízállások sz élén alakulnák ki. Nyár derekára vizük elpárolog. A zsombékok között, taiajközelben kialakuló nedves mikroklíma szárazság idején is búvóhelyet nyújt egyes kétéltű és hüllő fajoknak a kritikus időszak átvesz élésére. A csapadékos időszakban vizük 40-50 cm mély is lehet. Ilyenkor a zsombékok átlátszó, barna vizében az úszó- és lebegőhinár növényei díszlenek (Lemna minor, Ceratophyllum sp.). A vöröshasu unka, hosszúlábú mocsári béka, kecskebéka és vízisikló biotópja. 3. Állandó vízi élőhelyek Olyan vizeket sorolunk ide, amelyek egyik évszakban sem száradnak ki. Égerlápok (Alnetum) Foltokban találhatók. Megromlott, kénhidrogén tartalmú vizük rendszerint vastag, rothadó iszapréteget takar. Kis számú vöröshasu unka, kecskebéka és vízisikló élőhelye. A környező alacsony növényzeten a levelibéka él. Láp tavak Gazdag rovarvilágukkal bőséges táplálékot, állandó vizükkel jó tenyészőhelyet biztosítanák a herptiliáknak. Szélüket zsombékos égeres (Càriceto elongatae-Alnetum) azon belül kiterjedt zsombékos (Caricetum eiatáe) övezi. Vízfelületüknek rendszerint csak kisebbik része nyilt víztükör, nagyobb részét, tájképileg is igen szép, gazdag hinárvegetáció (Lemneto-Utricularietum, Trapo-Nymphoidetum, Nymphaeetum albáe) fedi. Tipikus megjelenési formája a Nagyberek. A láptavak és közv étlen környékük a szárazabb miliőt kedvelő ásóbéka, zöld varangy, zöld gyik és rézsikló kivételébei, minden alább tárgyalt fajnak élőhelyet nyújtanak, A tócsák, tavak közé sorolható állandó vizek a körzetben mesterséges, vagy természetes utón jöttek létre. A kutatóház közelében, a vasúti töltés alján fekvő un. Tiva-tó eredetileg kubikgödör volt, amely azonban az eltelt évtizedek alatt természetes vizzé alakult. (UHERKOVICH G. 1978). A kb. 1,5 ha kiterjedésű, mintegy 50 cm mélységű tó vizében gazdag uszóhínár-társulás él. Egy részét nádas (Phragmitetum) borítja. Nevezetes szaporodó helye az ásóbékának, levelibékának, Kedvelt biotópja a mocsári teknősnek. 173