Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)
Marián M.: A Barcsi borókás kétéltű- és hüllő-faunája (Amphibia, Reptilia). - Amphibia and Reptilia fauna of Juniper Woodland of Barcs, Hungary
A gyűjtések helyét az l.sz. ábra tünteti fel. A fajneveket az ujabb herpetolcpgiài irodalomban (MERTENS - MÜLLER 1940, DELY 1967, 1978) kialakult szokás szerint használom. Innen van a binominális és trinominális nevek együttes alkalmazása. Természeti viszonyok A Barcsi borókás tájvédelmi körzet Somogy megye délnyugati részén, Pécstől kb, 60 km-re nyugatra, a Dráva szomszédságában fekszik. A 3417 hektáros területet délről a Dráva, nyugatról a Barcs-Kaposvári (már használaton kivüli) vasútvonal, északról a Szulok és Istvándi községek, keletről az Istvándi és Drávatamási községek között húzható egyenes határolja. A széles, enyhén hullámos, 110-130 m tengerszint feletti magasságú deflációs síksághoz, àz un. Belső-Somogyhoz tartozik. Felületét pleisztocén eredetű homok fedi, amelyet az egykori uralkodó széljárás észak-északnyugat, dél-délkelet irányú buckákban halmozott fel. A savanyu, néha semleges kémhatású (p H =»5,6-6,9) homok felszínén humuszos homoktalajok és rozsdabarna erdei-talajok alakultak ki. Néhol a buckák közötti mélyedésekben vastag szubaerikus agyagréteg halmozódott fel másodlagosán, mely a vizek leszivárgását meggátolja. Az ilyen helyeken időszakos vízállások, mocsarak, kisebb-nagyobb lápok, néhol állandó vizű kis tavak alakultak ki. Éghajlatán némi szubmediterrán klimahátás észlelhető. A havi középhőmérsékletek évi ingása 21-22 С . Legmelegebb hónap a július 20-22 С , leghidegebb a január -1 С középhőmérséklettel. A napsütés éves átlaga 2000-2100 óra. Az évi csapadékátlag 780-830 mm, amelynek kb. a fele a vegetációs idő alatt, meglehetősen egyenletesen hullik le. A növényvilág szempontjából is érdekes ez a vidék. Itt találkozik az atlanti elemeket tartalmazó dunántúli, a pontuszi vonásokat viselő alföldi és a balkáni szubmediterrán flóra. Homokpusztai növények épp ugy előfordulnak itt, mint a lápi fitocönóíisok. A természetes erdők közé kulturerdőket telepitett az ember. A speciális talajtani viszonyok és a gyakran szélsőséges ökológiai adottságokat képviselő növényszövetkezetek által kialakított élőhelyeken eléggé eltérő környezeti igényű állatfajokat találunk. Az élőhelyek Kutatómunkánk során a kétéltűek és hüllők számos élőhelyét tanulmányoztuk. Ezek közül a legjellemzőbbeket az alábbiakban mutatjuk be. (2.sz. ábra) 1. Szárazföldi élőhelyek Borókás homokpusztài ősgyep (Pestuceto-Corynephoretum juniperetosum) Rendszerint a homok halmok tetején és oldalán alakulnak ki. A fü néhol foltokban hiányzik. Az ilyen helyeken a puszta homok van a felszínen. Felhagyott, régi legelők ezek a területek. (Néhol még egy-egy igen öreg gémeskút maradványa is látható). A füves területre, a legeltetés elmaradásának következményeként, rendszerint előretör a boróka és a nyir. Parkszerűen laza liget keletkezik: borókás - nyires (juniperoBetuletum). A fürge gyík és a zöld gyik kedvelt biotópjai. A mocsári teknős tojásrakó helyei, ha az állandó viztől nem esnek messze (Tiva-tó melléke). Lombos és lombos-tülevelü erdő-állományok. Nyiresek (Betuletum), kocsányos tölgyes169
