Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

Loksa I.: A Barcsi borókás ikerszelvényes (Diplopoda) és százlábú (Chilopoda) faunája. - The Diplopoda and Chilopoda fauna of Juniper Woodland of Barcs, Hungary

tökéletesen, mivel hogy régebben más fajokkal összetévesztve tévesen determinálták, A him 1.csökevény es lábpárját a 6.ábra szemlélteti. A 4. és 5. ábrán a him párzólá­bának opisthomeritjét láthatjuk; különösen jellemző ennek a végrésze (5.ábra), vala­mint a külső nyúlványának (4.ábra, a) csaknem ép, alig hullámos szegélye. Chromatoiulus unilineätus ( CL. KOCH). - 1: erdeifenyő állomány. - 2: Thymo­Pestucetum juniperetosum. - 3: szőrfüves nyires-égeres. - 4: Pestuco-Corynephoretum juniperetosum, szőrfüves nyires, - 14: az égeres kivételével a többi állományokból. ­Területünkön igen gyakori, elsősorban a Pestuco-Corynephoretum-ok és a Thyrao­Pestucetum-ok domináns ikerszelvényese. Schizophyllum sabulosum (LINNÉ). 1: égeres, gyertyános-tölgyes, erdeifenyő állo­mány. - 2: Thymo-Pestucetum juniperetosum. - 3: borókás-égeres, szőrfüves nyires­égeres. - 4: Pestuco-Corynephoretum juniperetosum, szőrfüves nyires. - 6: égeres. ­7: égeres, erdeifenyő állomány, - 8: égeres. - 10: cseres tölgyes. -12: égeres. - 13: tölgy-szil ligeterdő, öreg akácerdő. - 14: mindegyik társulásban előfordul. - Területün­kön nemcsak hogy elterjedt, de helyenként tömeges megjelenésű is. SZÁZLÁBÚAK - CHILOPODA Lithobius párietum VERHOEPP. - 1: égeres. - 3: nyires-égeres. - 5: égeres. ­7: sásos-zsombékos. - 9: bokorfüzes. - 10: égeres. - 14: égeres, telepitett erdeifeny­ves, szőrfüves nyires-borókás. - Viszonylag kevés példány került elő, a következő faj­jal többnyire együtt található. Alfaji hovatartozása a meglevő anyag alapján még nem tisztázható. Lithobius forficatus LINNÉ. - 1-14: az összes társulásban előfordul, de sehol sem tömeges megjelenésű; legtöbb példány a telepitett erdeifenyő állományokból került elő. Lithobius agilis pánnonicus LOKSA. - 1: égeres, erdeifenyő állomány. - 3: borókás égeres. - 4: szőrfüves nyires. - 5: égeres. - 6: égeres. - 9: bokorfüzes. - 11: mind­egyik társulásból. - 12: égeres. - 13: tölgy-szil ligeterdő. - 14: mindegyik állományból. - Ezen a vidéken igen elterjedt, de kis egyedsürüségü. Lithobius muticus C.KOCH. - 1-14.: az összes társulásból előkerült, de elsősor­ban a telepitett erdeifenyő állományokban gyakori. Lithobius mutabilis C.L.KOCH. - 1.: égeres, gyertyános-tölgyes. - 3: borókás-égeres, szőrfüves nyires-égeres. - 4: szőrfüves nyires. - 5: égeres. - 13: tölgy-szil ligeterdő, - 14: égeres, szőrfüves nyires-borókás, telepitett erdeifenyő állományok. - Területünkön nem tartozik a gyakori fajok közé. Alfaji tisztázása még várat magára. A him 13. és 14. lábának lábszára oldalnézetben (7,8, ábra) a hátoldalon alig púpos - ez bizonyos mértékig a törzsalakra jellemző. A nőstény gonopodajanak karma haromcsucsu; a 2.iz hátoldalán 5 erőteljes tüskét visel (9, 11, 13.ábra). Erős hajlamosság figyelhető meg ezen populációkban arra, hogy 3 sarkantyú alakuljon ki a gonopoda 1. izén, mint ezt a 14,ábra szemlélteti. Ugyanakkor két sarkantyuju egyedek is vannak (10, 12.ábra). A Dráva völgyből még több példányra van szükség ahhoz, hogy ezt a kérdést, az eset­leges alfaji különállást meg lehessen állapítani. Lithobius erythrocephalus C.L.KOCH. - 1-14: a gyep-társulások kivételével minde­nütt előfordul, de sehol sem található nagy egyedszámban, Monotarsobius crassipes C.L.KOCH. - 1: égeres, gyertyános tölgyes, erdeifenyves állomány. - 7: sás zsombékos. - 14: égeres, erdeifenyves állomány. - Mindössze 5 pél­dány került elő, Monotarsobius austriacus VERHOEPP. - 1: égeres, gyertyános-tölgyes, - 3: boró­kás-égeres- - 14: égeres, szőrfüves nyires-borókás. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom