Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

Marián M.: A Barcsi borókás kétéltű- és hüllő-faunája (Amphibia, Reptilia). - Amphibia and Reptilia fauna of Juniper Woodland of Barcs, Hungary

Az ún» Halastó a Rigóc patak vizének mesterséges elgátoláséval létrehozott tórendszer. Herpetológiai szempontból főleg a legdélibb fekvésű tóegység (az ún. IX-es tó) az érdekes. A kocsányos tölgyes és erdeifenyves környezetben fekvő tó partját égeres és égerláp koszorúzza, amely helyenként zsombékosba megy át. Vizében oly mértékben tenyészik az úszóhinár (Lemno-Utricularietum, Trapo-Nymphoidetum, Nymphaeetum albae), hogy a csónak haladását is gátolja. A növényzet túlszaporodásában bizonyára szerepet játszik a viz műtrágyázása is. A tó jellegzetes élőhelye a kecskebékának és a mocsári teknősnek, partszegélye a törékeny gyíknak. A Kis-bóknak nevezett, Drávából leszakadt Holt-ág meredek partú, meglehetősen eutrofizálódott mély viz. Parti zónájában nádszegély és bokorfüzes van. Antropogen hatásoknak kitett, jellegzetes állóvíz. Nagy kecskebéka állomány élőhelye. Meg kell jegyeznünk, hogy magas vízállásnál - az összekötő árkok révén - a terület nagy részén a vizek lassú, észak-déli irányú mozgást végeznek (UHERKOVICH G. 1978). Ez a tény a kétéltű- és hüllő-állományok fennmaradása szempontjából jelentőséggel bír. A fajok és ökológiai sajátosságaik AMPHIBIA - KÉTÉLTŰEK Triturus vulgaris vulgaris LINNAEUS - Pettyes gőte Teljes hossza: 63-74 mm. Aránylag kis számban él a körzetben ez, a hazánk úgyszólván minden vidékén megtalálható, eredetileg síkvidéki faj. A kis mélységű vízi élőhelyeket kedveli, amelyekben azonban csak a párzás és a peterakás idején tartózkodik. Ezután a szárazföldre megy. Nappal apró talajmélyedésekben vagy növények között rejtőzködik. Szürkületkor aktivizálódik. 1975. július 27-én feltűnően nagyszámú lárváját találtuk - Anura fájók lárváival együtt - a Darány község melletti tócsákban. Tápláléka minden olyan apró rovar, rovarlárva, féreg és csiga, amelyet le tud nyelni. Bombina bombina LINNAEUS - Vöröshasú unka Testhossza 3 8-41 mm. Nagy elterjedésü, siksági-dombvidéki békafaj. Egyike azoknak a kétéltüeknek, amelyek a tájvédelmi körzet legnagyobb állományát alkotják. Nagy számuk rendszerint nem tűnik fel, mert elsősorban az olyan vizeket kedveli, amelyek felszínét vízinövények fedik és ezek között rejtőzhet. Sokadalmuk nagyságára csak a párosodás idején következtethetünk, amikor együttesen hallatják halk, de mégis átható "unkogásukat". A lápok, tavak vizében éppúgy megtaláljuk, mint a kis pocsolyákban. Sőt, a megromlott vagy némileg szennyezett vizekben is előfordul. Egész évben vizben tartózkodik. Párosodási időszaka az országos átlagot jelölő május közepénél (DELY 1967) területünkön - az alföldiekéhez hasonlóan (MARIÁN 1963) - néhány héttel előbb kezdődik. Április első hetében párosodik. 1976. május 28-án, a Halastó zsombékosában már fejlett lárváit gyűjtöttük. A megvizsgált illetve gyűjtött példányok között számos olyant találtunk, amelyek hasoldalán a foltok citromsárga színűek voltak. ízeltlábúakkal, csigákkal, férgekkel táplálkozik. 175