Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

K. Nemestóthy K. – Mahunka S.: Tarsoneminák a Barcsi borókás tájvédelmi körzetből (Acari). - Tarsonemine mites from the Juniper Woodland conservation area near Barcs, Hungary (Acari)

rige stumpf, Stäbchen förmig. Haar f atwa länger als das übrige. Ventralansicht (Abb. 19.): Vorderer Sternalschild mit breiten Rand begrenzt, dieser ist vorne konvex. Apodemen mit knotenförmigen Verdickungen, die Zwischenteile sich stark verdünnt. Sejugalapodema und 3. Apodemen sind sehr stark entwickelt, dick. Ap. 3 besonders lang, enden dicht neben den Ap. sp. Beine: Die to Solenidium des 1. Tibiotarsus entspringt in der Mitte des Beingliedes. C0

1 Solenidium des 2. Beines (Abb. 20.) gross, ld " Haar entspringt weit vom ihm. Untersuchungsmaterial: Holotypus (589-HT-81): Bares, Ungarn, No. 1620, 2 Paratypent, Fundort wie beim Holotypus. Holotypus und 1 Paratype (589-PT-81) werden in der Sammlung des Naturwissenschaftlichen Museums Budapest, 1 Paratype in Janus Pannonius Museum, Pécs aufbewahrt. Bemerkungen: Die neue Art steht des T. vestitus am nächsten. Sie Unterscheider sich von diesen durch die Form des Dorsalhaare und die längere Ap. 3, sowie durch die Entspringungsstelle des 3a Haare. Literatur LIVSHITS, I. Z. - MITROPANOV, V. I. - SHARONOV, A. A. (1979): Tarsonemidae mites of the Crimean fauna (Tarsonemidae: Acarif

ormes). - Proc. State Nikita Bot. Gardens 79: 7-50. MAHUNKA, S. (1972): Tetüatkák. Tarsonemina. - Magyarország Állatvilága XVIII/I6: 1-215. SCHAARSCHMIDT, L. (1959): Systematik und Ökologie der Tarsonemiden. - In: STAMMER, H. J. Beiträge zur Systematik und Ökologie mitteleuropäischer Acarina 1 (2): 713-823. SUSKI, Z. W. (1970): Polish Mites of the Family Tarsonemidae (Acarina, Heterostigmata). III. A Description of Male Tarsonemus crassus ( Schaarschmidt). - Bull. Acad. Polonaise Sei. 18: 219-223. Tarsoneminák a Barcsi borókás tájvédelmi körzetből (Acari) K. NEMESTÓTHY KLÁRAMAHUNKA SÁNDOR A Barcsi borókás talaj zoológiai kutatása több éve, részben Loksa Imre, részben pedig Mahunka Sándor és munkatársaik révén folyik. A terület, amely másodlagosan savanyúvá vált homoktalajon kialakult erdőket és lápos területeket foglal magába, és emellett nagymértékben magán viseli a korábbi emberi beavatkozások bizonyos hatásait is, rendkívül gazdagnak bizonyult. E dolgozattal a szerzők megkezdik a terület atkafaunájának feldolgozását is. A talajlakók közül eddig a Collembolák és Tardigradák feldolgozására került sor, a terület élővilágát ismertető I. illetve jelen kötetben. Szerzők mostani dolgozatukban a Tarsonemina csoportba tartozó atkákról számolnak be. Erről a csoportról, különösen a Tarsonemidae családhoz tartozókról, mind a hazai, mind nemzetközi viszonylatban igen keveset tudunk. Ez magyarázza, hogy a felsorolt 34 faj közül б faunánkra újnak bizonyult, további 5 fajt pedig, mint tudományra új fajt Írtak le a szerzők. Ezek a leirások a német nyelvű részben találhatók. Authors' address: К. Dr. Klára Nemestóthy Universität für Gartenbau, Lehrstuhl für Pflanzenschutz Ménesi út 44 H-1118 Budapest Dr. Sándor Mahunka Zoologische Abteilung des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums Baross u. 13. H-1088 Budapest 166