Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2., 1981)

Uherkovich Á.: A Barcsi borókás nagylepkefaunája I. (Lepidoptera). - The macrolepidoptera fauna of the Juniper Woodland of Barcs, Hungary (Lepidoptera)

rület újabb élőhelyeinek vizsgálata további fajok előkerülésével fog járni, éppen ezért a faunakutatási munkát a jövőben is folytatni kívánjuk. Az elmúlt három évben kimutatott fajok között számos ritkaság van (Leucodonta bicoloria DEN. et SCHIPP., Apamea unanimis TR., Eupithecia nanata HBN.), illetve több olyan faj, amely a Dél-Dunántúlon nem vagy csak elvétve fordul elő (Polymixis polymita L., Sterrha rubraria STGR,, Aspilates gilvaria DEN. et SCHIPP.). Az újonnan kimutatott fajok egy része a környéken ismert és gyakori volt, de a Barcsi borókásban korábban nem fogtuk azokat ritkaságuk vagy átmeneti megfogyatkozásuk miatt. Az anyag mennyiségi vizsgálata során kitűnt, hogy a fenyőkön élő fajok százalékos aránya viszonylag magas, legmagasabb az egész Dél-Dunántúlon. Ugyancsak jelentős a zuzmóevő fajok mennyisége. Bár a nyiren és égeren élők fajszáma itt a legmagasabbak között van országos viszonylatban is, össz-példányszámuk mégis alacsony. Az év folyamán 6 nagylepke-aszpektus alakul ki. Az aszpektusjelző domináns fajok többé-kevésbé megegyeznek a környező területek fajaival. A nagylepkefauna rokonsága, a fauna ökológiai elemei alapján a Praeillyricum állatföldrajzi körzet helyett olyan "ökológiai hatáskörzetet" jelöltem ki, amely magába foglalja a Dél- és Nyugat-Dunántúlt, a Bakonyt, az Északi Középhegység egyes részeit és az Északkelet-Alföldet. A Mecsek és a Villányi-hegység (valamint az Északi Középhegység meleg déli lejtői, stb.) nem tartoznak ehhez az ökológiai hatáskörzethez. Bár a Barcsi borókás nagylepkefaunája az elmúlt évtizedben végzett kutatások nyomán meglehetősen ismertté vált, még mindig számos olyan élőhelyre nem juthattunk el, amelyek kikutatása értékes adatokkal gyarapíthatja ismereteinket a táj egészének és a Dél-Dunántúl megismeréséhez. így - véleményünk szerint - további kutatásokat szükséges végezni a területen. Ugyancsak fontos lenne a közvetlen és a távolabbi környék ismeretlen élőhelyeinek jobb megismerése, hogy az ökológiai-állatföldrajzi kapcsolatokat minél több adatra támaszkodva tudjuk bemutatni. Irodalom BALOGH I. (1978): A Mecsek hegység lepkefaunája (Lepid optera). - Polia Ént. Hung. 31: 41-66. BALOGH J. (1953): A zoocönológia alapjai. - Budapest. CARNELUTTI, J. (1978): V. prispevek к favni lepidopterov Slovenije. - Biol. vestn. (Ljubljana) 26: 175-182. PAZEKAS I. (1977): Adatok a Dél-Dunántúl Eupith ecini-faunájának elterjedéséhez és fenológiájához (Lep.: Geometridae) . - J. Pannonius Múz. Évk. (1975-76) 20-21: 49-56. FORSTER, W. - WOHLFAHRT, Th. A. (i960): Die Schmetterlinge Mitteleuropas, Band III. Spinner und Schwärmer (Bombyces und Sphinges). - Stuttgart. PORSTER, W. - WOHLFAHRT, Th. A. (1977): Die Schmetterlinge Mitteleuropas, Siebenundzwanzigste Lieferung, - Stuttgart. G-ALLÉ L. (1978): Adatok a Barcsi Ősborókás zuzmóvegetációjának ismeretéhez. - Dunántúli Dolg. Term. tud. sor. 1: 45-50. GOZMÁNY L. (1970): Bagolylepkék I. Noctuidae I. - Fauna Hung. XVl/ll: 1-151. GYŐRPi J. (1957): Erdészeti rovartan. - Budapest. GYULAI P. - UHERKOVICH Á. - VARGA Z. (1974): Ujabb adatok a magyarországi nagylepkék elterjedéséhez (Lepidoptera). - Polia Ent. Hung. 27: 75-83. GYULAI I. - GYULAI P. - UHERKOVICH Á. - VARGA Z. (1979): Ujabb adatok a magyarországi nagylepkék elterjedéséhez II. {Lepidoptera).- Polia Ent. Hung, 3 2: 219-227. ISSEKUTZ L. (1956): A magyar nâgylepkefàuna újdonságai. - Polia Ent. Hung. 9: 173186. KAISILA, J. (1962): Immigration und Expansion der Lepidopteren in Pinland in den Jahre 1869-1960. - Acta Ent. Penn. 18: 1-452. KOVÁCS L. (1953a): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. - Polia Ent., Hung. 6: 77-184. 113