Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)
Dévai G.: A Barcsi Ősborókás két ritka szitakötőjének (Cordulia aeneaturfosa és Epitheca bimaculata) chorológiai-ökológiai sajátosságai. - Die chorologisch-ökologischen Eigenschaften zweier seltener Libellen-Arten (Cordulia aeneaturfosa und Epitheca bimaculata) des Barcser Urwacholdergebietes.
a lárvabőrben, rendszerint csak a fejét és a torát tudta belőle kihúzni. Minden elképzelhető dologra gyanakodtam, a nem megfelelő hőmérsékletre, légnedvességre, valamilyen betegségre, de hiába változtattam meg bármit, nem sikerült a kibújási arányt növelnem. Egy alkalommal azonban a véletlen sietett a segítségemre. Az egyik tenyésztőedényből, amelynek a vízszintjét nem csökkentettem kellően, elszöktek a benne tartott lárvák. Mire szökésüket észrevettem, a laboratórium legkülönbözőbb zugaiban már csak levedlett bőreiket találtam meg, s érdekes módon mindegyikből szerencsésen kibújt az imágó. Mostmár kézenfekvő volt az a feltételezés, hogy a lárváknak az imágók kibújása előtt van egy bizonyos mozgásigénye, aminek kielégítése valószínűleg az imágó sikeres kibújásának egyik legfontosabb feltétele. A mozgás feltehetően azért szükséges, hogy az imágó kitinburka elváljon a lárváétól, azaz az állat ne ragadjon be a lárvabőrbe, amint az kísérleteim első sorozataiban történt. Az edényben ide-oda úszkáló állatok is nyilvánvalóan mozgásigényüket kívánták kielégíteni, ehhez azonban - úgy látszik - az úszás nem elegendő, mászásra, esetleg a levegőn történő mozgásra van szükség, egészen addig, amíg a kitinburkok teljesen szét nem válnak. Az állat tehát a terepen is addig mászik, amíg ez az állapot be nem következik. Ha viszont bekövetkezett, általában megnyugszik, s rövid idő múlva vedleni kezd. A lárva, életének utolsó hetében, rendszerint már nem táplálkozik, mozgása lelassul, az utolsó két napon pedig nyugodtan üldögél valamilyen szilárd aljzaton, korábbi szokásától eltérően most fejjel fölfelé. Időközben fejét és torát többször kidugja a vízből, s huzamosabb ideig így is marad, hogy torának a víz szintje fölött elhelyezkedő légzőnyílásain levegőt vegyen fel. Ekkor tér át ugyanis a lárva a tracheakopoltyú (a Zygopteráknál) vagy a bélkopoltyú légzésről (az Anisopteráknál) a légköri levegővel való légzésre. Közben a lárva belsejében megtörténnek a hemimetabóliával fejlődő rovarokra jellemző átalakulások; a lárvakori szervek eltűnnek, s helyettük az imágó szervei jelennek meg (Snodgrass 1954; Chopard 1949; Gross 1930). A lárva közvetlenül a vedlés előtt vizet szív fel a bélcsatornájába, hogy a lárvaburok szétrepesztését ezzel is megkönnyítse. Ezután kimászik a vízből, a lárva és az imágó kitinburkának teljes szétválásáig állandóan tovább, ill. feljebb mászik, majd hirtelen megáll, erős karmaival szilárdan megkapaszkodik és rövid idő múlva kezdetét veszi az utolsó vedlés, az imágó „születése". A kibújás menetét a Cordulia aeneaturfosá-nál a Sárospatak-végardói Bodroghullámtéren fekvő Füzes-ér partján 1971. május 12-én, ill. a Barcsi Osborókáshoz tartozó Dráva-morotva (Vöröspart) mentén 1976. május 8-án korán reggel (6 és 10 óra között) megfigyelt 14 kibújó példány vizsgálata alapján az alábbiakban szeretném - a 2. ábrával illusztrálva - bemutatni. A kibújást a legtöbb esetben attól a pillanattól kezdve sikerült figyelemmel kísérnem, ahogy a lárva a vizet elhagyta és aránylag gyors ütemben mászni kezdett valamilyen partszegélyi mocsári növény szárán fölfelé. Ez a művelet általában 3-6 percig tartott, s a végén a lárva mindig hirtelenül állt meg. Ezután az állatok már többnyire egy helyben maradtak, de mintegy 4 percen keresztül lábaikat felváltva mozgatták, majd 5 percig-teljesen nyugodtan, szinte mozdulatlanul ültek. A kibújás rendszerint a víz elhagyása utáni 10-15. percben kezdődött meg, s a következőképpen folyt le. Az állat egész teste hirtelen megrándult, s a lárva kitinburka a tor háti részén hosszanti irányban fölrepedt. Az így keletkezett, majd egyre nagyobbá váló résben megjelent az imágó tora. Ezután a fejen egy újabb repedés keletkezett, a szemek között keresztirányban, s amikor a két repedés összeért, az állat feje is kezdett fokozatosan kiemelkedni a lárvabőrből. Ennek a folyamatnak az eredményeként elő83
