Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Tóth S.: A Barcsi Ősborókás zengőlégy faunája (Diptera: Syriphidae). - Schwebfliegenfauna des Barcser Urwacholderwaldes (Diptera: Syrphidae)

Eristalis tenax L, I9,ó4% Helophilus pendulus L. г**.7% Eristalis arbustorum L. íM.7% Sphaerophoria scripta L. S,9*% Mslanostoma mellinum L. 5,21% Cbrysotoxum jestivum L. 3,46% Helophilus trivittatus Fabr. 3,37% Eristalis nemorum L. 3,25% egyéb jajok H,oi«k z. ábra. A terület domináns Syrphidae fajainak %-o.f részesedési aránya A gyakoriság tekintetében első helyen álló Eristalis tenax L. (19,04%) országo­san is elsők között szerepel. Tájanként váltakozik azonban a gyakorisága. A Tisza­völgyben például csak a 9. helyen áll (2,6%-os részesedés). Feltűnően magas a má­sodik helyet elfoglaló Helophilus pendulus L. részesedési aránya (14,87%). Az or­szág más tájain az eddigi tapasztalatok szerint 2% körül mozog és rendszerint a Helophilus trivittatus Fabr. részesedési aránya alatt marad. Ez utóbbi faj a Barcsi Ösborókás területén mennyiségi szempontból szintén jelentős szerepet tölt be (3,37%), azonban meg sem közelíti a Helophilus pendulus L. arányát. Érdekes módon alacsony %-ban részesedik az anyagból a Myiatropa florea L. (0,75%). Ugyancsak feltűnő néhány máshol általában gyakori faj hiánya. Egyáltalán nem került elő a Rhingia campestris L., mely a közeli Potony határában rendszerint nagy számban gyűjthető. RITKA ÉS MAGYARORSZÁGRA ŰJ FAJOK Callicera aenea Fabricius, 1781 Elterjedési területét Sack (1932) általánosságban Európában adja meg. Stackel­berg (1970) részletesebben körülhatárolja: Közép- és Dél-Európa, Krím, Kauká­zus, Amur mellék, Szachalin. Magyarország Syrphidae faunájára új adat. Pontosab­ban irodalmi közlés még nem jelent meg róla. A Bakonyi Természettudományi Mú­zeum gyűjteményében 2 példány található (mintegy 15 éves gyűjtés eredményekép­pen). Ezért a Barcsi Ösborókás területéről 3 év alatt gyűjtött 5 példány alapján egyértelműen kimondhatjuk, hogy itt lényegesen gyakoribb. Az ösborókás egyik je­lentős színező eleme. A kutatóház körüli borókásban és a csikotai részen került elő. Az eddig gyűjtött példányok jellegzetesen 1,5-2,5 m magasban a levegőben függögettek (egy helyben lebegtek). Melegkedvelő (délies elterjedésű) állatnak lát­szik, amit az is bizonyít, hogy a Bakony vidékén is eddig csak a Balaton-felvidék­ről sikerült gyűjteni. 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom