Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)

Uherkovich Á.: A Barcsi Ősborókás nagylepkefaunája I. (Lepidoptera). - Die Gross-Schmetterlingsfauna der Urwacholderheide bei Barcs, SW-Ungarn, I. (Lepidoptera)

Egyházasrádócon (Tallós 1959, Uherkovich 1978c), Kisdobszán és Mikén (coll. Janus Pannonius Múzeum). A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteménye a felsoroltakon kívül még a következő helyekről is őriz példányokat: Uzsa, Gödöllő, Csaroda, Szederkény, Toponár, Tiszabezdéd. Mindenütt ritka, egy-egy lelőhelyéről csak 1-2 példánya ismert. Adatainak zöme az utóbbi két évtizedből származik. Recens terjedése feltételezhető, ez a jelenség Finnországban is megfigyelhető e fajnál (Kaisila 1962). Apatele cuspis Hbn. Kovács (1953) még csak 3 hazai előfordulási adatát ismerteti (Hanság, Ménfőcsanak, Bükk-hegység). Később általánosít és nyugati határszéli, szécsényi és bükki adatát említi (Kovács 1958). Az azóta eltelt két évtized alatt számos új adatát ismerhettük meg: Szakonyfalu (Tallós 1959), Eger (Jablonkay 1965), Kőszegi-hegység, Bakony: Fenyőfő és Somhegy (Rézbányai 1973, 1974), Selylye, Középrigóc, Komlósd, Mike (Uherkovich 1912, 1976a, 1978a), Szalafő, Szőce, Magyarszombatfa, Egyházasrádóc, Tanakajd (Uherkovich, 1978c) és a Zemplénihegység (Gyulai-Uherkovich-Varga 1974). Különböző, nem publikált források szerint előfordul Jósvafőn, Hedrehelyen és Kisdobszán is. A budapesti Természettudományi Múzeum még a következő helyekről őriz példányokat: Szentpéterfölde, Lentikápolna, Kaposvár, Csorna, Kapuvár (40. ábra). Sehol sem gyakori, a legtöbb példány a Dél-Dunántúlról került elő (főleg Komlósdról és Mikéről). Mindkét hely körül kiterjedt égeresek vannak. Két nemzedékű (21. ábra). Apatele alni L. Első hazai példányát 1956-ban fogta a keszthelyi növényvédelmi fénycsapda (Kovács, 1957). Rézbányai (1974) kőszegi, barcsi és nagykanizsai adatát említi. A Dráva-síkon számos példánya került elő: Sellye, Gilvánfa, Komlósd (Uherkovich 1975), valamint Mike, Hedrehely, Máriagyűd, Szőce, Mecsek: Szentkút, Szalafő, Magyarszombatfa, Jósvafő, Szentpéterfölde, Vasvár, Kisdobsza Vásárosbéc (Uherkovich 1978a). Egyes helyeken nem ritka, így pl. a Barcsi Ösborókásban is számos példányt gyűjtöttünk. Két nemzedékű, az első példányok már április végén megjelenhetnek. Nyári nemzedéke július-augusztusban rajzik (23. és 41. ábra). Apatele leporína L. Országszerte elterjedt és helyenként - égeresekben, nyíresekben - gyakori is lehet. A legtöbb helyen fehér alapszínű alakja él, de néhány helyen konstans szürke az állomány (Ócsa, Csorna, Kapuvár, Hanság lelőhelyű példányok). A Barcsi Ösborókásban fehér alapszínű alakja él, két nemzedéke májusjúniusban és augusztus-szeptemberben repül (24. ábra). Sideridis evidens Hbn. Országszerte, így a Dél-Dunántúlon is igen szórványosan fordul elő. A Barcsi Ösborókásban viszont nem ritka, itt számos példánya került elő. Április végétől szeptember elejéig csaknem folyamatosan rajzik, két nemzedékben (26. ábra). Diarsia brunnea Schiff. Első hazai példányait Balogh I. fogta a Bükk hegységben (Issekutz 1956). Hegyvidékeinken sokfelé előfordul és egyes helyeken gyakori faj. A sík- és dombvidékeken eddig csak az ország délnyugati és északkeleti részén gyűjtötték. E fajnak is recens terjedése figyelhető meg, hasonlóan, mint Finnországban (Kaisila 1962). A hazai faunisztikai szakirodalom szerint eddig a következő helyeken gyűjtötték: Kőszegi-hegység, Jósvafő, Dunazüg-hegység, Bükk, Debrecen, Mátraháza, Makkoshotyka, Répáshuta, Tiszakécske, Bakony: Fenyőfő és Somhegy, Bükk: Hármaskút. A Barcsi Ösborókásban egyetlen példányát fogtam. Lithosia quadra L. - Országszerte elterjedt és egyes helyeken - háborítatlan erdőkben - tömegesen élő faj (vö. Gilvánfa: Uherkovich 1977a). A Barcsi Ösborókásban is közönséges: két, hosszan elhúzódó és csaknem összefüggő nemzedéke van (25. ábra). 106