Uherkovich Ákos: A Barcsi ősborókás élővilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 1., 1978)
Uherkovich Á.: A Barcsi Ősborókás nagylepkefaunája I. (Lepidoptera). - Die Gross-Schmetterlingsfauna der Urwacholderheide bei Barcs, SW-Ungarn, I. (Lepidoptera)
1976а) Gilvánfáról, Sellyéről és Komlósdról említi, de egyéb előfordulásai is vannak a Dél-Dunántúlon. Euphyia unangulata Haw. Kovács (1953, 1956) még csak 6 lelőhelyét adta meg. Később többfelé előkerült a Dél-Dunántúlon (Uherkovich 1976a, 1978a), a NyugatDunántúlon (T alios 1959, Rézbányai 1974, Uherkovich 1978c), s egyéb faunisztikai munkákban is szerepel néhány adata. A Barcsi Ösborókásban az utóbbi években nem volt ritka. Két nemzedékét figyeltük meg (12. ábra). Hydriomena caerulata F. Égeresekben országszerte elterjedt és többnyire jellemző, gyakori faj (Kovács-Gozmány 1959). Egyetlen nemzedéke május-júniusban rajzik s egyedszáma magas (11. ábra). Euchoeca nebulata Scop. Égeresekben és egyéb nedves lomberdőkben gyakori. A fénycsapdák sajátos repülésük miatt alig fogják, lámpázásos gyűjtéskor viszont több tucatnyit is foghatunk belőle. Májustól szeptemberig csaknem folyamatosan repül (13. ábra). Rupithecia intricata Zell. Első hazai példányait Darány mellett Gozmány L. illetve Fenyőfőn Tallós P. fogta (Kovács 1957), később megfogta a gerlai és a várgesztesi fénycsapda is. A Barcsi Ösborókásból 20 év után ismét előkerült. Adatok: 1976. V. 16 (fénycsapda), 1977. V. 3 (Uherkovich A.), 1977- V. 17 (Varga Z. és Fazekas L). Eupithecia indigata Hbn. Első hazai példányai 1953-ban kerültek elő Budapestről (Kovács 1957), nyilván behurcolva. Jablonkay (1965) a Bükkből említi, Varga (levélbeli közlése) szerint 1961-ben megfogta a Zempléni-hegységben is. A Drávasíkon 3 helyen (Sellyén, Darányban és Középrigócon), továbbá a Mecsekben gyűjtöttem (Uherkovich 1976a, 1978b). Nyugat-Magyarországon Szakonyfaluban, Szombathelyen és Kőszegen fogták (Uherkovich 1978c), továbbá előkerült a Villányihegységből és a Zselicből is (coll. Janus Pannonius Múzeum, Pécs). Az országos fénycsapdahálózat további két helyen gyűjtötte (Budakeszi, Kunfehértó). (36. ábra.) Dél- és Nyugat-Magyarországon nyilván őshonos (az erdeifenyővel együtt), másutt a fenyőtelepítések nyomán behurcolódott és egyre újabb helyeken bukkan fel. Eupithecia laricita Frr. Első hazai előfordulását Vojnits (1966) említette. Az előzőhöz hasonlóan ennek a fajnak is több új lelőhelyét ismertük meg az utóbbi időben. Jelen ismereteink szerint előfordul a Kőszegi-hegységben, a Bakonyban (Rézbányai 1973, 1974), Darányban, a Mecseken (Uherkovich 1976a, 1978b), Szalafőn (Uherkovich 1978c). A fénycsapdahálózat Farkasgyepűn és Várgesztesen, Gyulai P. pedig a Bükkben többfelé fogta (37. ábra). Semiothisa liturata Cl. Elterjedt és fenyveseink körül gyakori faj. Areája az előzőekhez hasonlóan másodlagosan nagyobbodott meg a fenyőtelepítések nyomán. A Barcsi Ösborókásban gyakori, kétnemzedékű faj (14. ábra). Ectropis extersaria Hbn. Elterjedt, de általában nem gyakori, nedvességigényes faj. A Barcsi Ösborókásban rendszeresen fogható. Egy nemzedéke május közepétől július közepéig repül (15. ábra). Aethalura punctidata Schiff. Égeresekben elterjedt és sokfelé gyakori faj. Gyakran már márciusban megjelenik, első nemzedéke május végéig, a második júliusaugusztusban repül (16. ábra). Bupalus piniarius L. Őshonos és telepített fenyveseinkben sokfelé előfordul, egyes helyeken gyakori is lehet. A Barcsi Ösborókásban is gyakori, egy gyors lefutású nemzedéke van (17. ábra). Hylaea fasciaria L. Fenyveseinkben országszerte elterjedt. A Barcsi Ösborókásban is gyakori, két nemzedéke nyár elején és ősszel repül (18. ábra). Zanclognatha tenuialis Rbl. Kovács (1958) törölte a hazai nagylepkék közül. Csak 104
