Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)

Fazekas I.: Magyar Eupitheciini tanulmányok 10. Az Eupithecia linariata fajcsoport határozója, bionómiája és elterjedése Magyarországon (Lepidoptera: Geometridae)

Fazekas L: Magyar Eupitheciini tanulmányok 10.

43

9 genitália (14-17. ábra)

1 (2) A sterigma széles, a ductus seminalis rövid, a corpus bursae nyújtott zsákforma, az

egyik oldalról kissé homorú........................................................................E. linariata

2 (3) A ductus seminalis vékonyabb és legalább 2x hosszabb, mint az E. linariata fajé.

A corpus bursae nyújtottabb, a ductus seminalis-nál kezdődően bazális irányba finoman redőzött, a sigum-ok apróbbak, s nem töltik ki teljesen a corpus bursae-t...........

.....................................................................................................................E. pulchellata

3 (4) A ductus bursae kb. l,5-2x olyan vastag, mint az E. pulchellata fajé, a sterigma

fejlettebb. A corpus bursae tojás alakú, s nem redőzött.........................E. pyreneata

4 (3) A sterigma hasonlít az E. pyreneata fajéhoz, de a ductus bursae kb. olyan hosszú,

mint a corpus bursae szélessége. A fajcsoport több tagjához viszonyítva a corpus bursae bazálisan nem lekerekített, hanem kihúzott...............................E. laquaearia

Eredmények

1. Eupithecia linariata ([Denis & SchifFermüller], 1775) - vonalas törpearaszoló

Geometra linariata Denis & Schiffermüller, 1775. Syst. Verz. Schmett. Wien. 2: 113. Locus typicus: Wien. Irodalom'. Abafi-Aigner et al. 1896, Bleszynski 1965, Fazekas 1977, 2017ab; Forster & Wohlfahrt 1981; Kovács 1953; Malkiewicz & Kuczkowski 2006; Mironov 2003; Petersen 1910; Prout 1915; Weigt 1988.

Diagnózis: Az elülső szárnyak fesztávolsága 14-23 mm. Az elülső szárny szélesebb, a számycsúcs lekerekítettebb, mint az E. pulchellata fajé, a külső szegély enyhén homorú. Az alapszín okkeres, a tőtér tővonala rendszerint hiányzik, a tőfolt rozsdabarna. A középtér szalagja széles majdnem merőleges az elülső szegélyre, szürkésbama vagy feketés pikkelyekkel. A szegélytér szalagjai, foltjai többnyire élesek. Az elülső szárny fonákja szürkésbama, a keresztszalagok és a nyílfoltok határozottak.

S genitália (9. ábra): A valva enyhén, egyenletesen nyújtott, az apex lekerekített, az uncus két ágú, az aedeagus vaskosabb, mint a fajcsoport többi tagjáé, a comutus széles, erőteljes, apikálisan kiszélesedő. A 8. stemit villásan kétágú, az ágak egyenesek, bazálisan széles, oldalt lekerekített.

9 genitália (14. ábra): A sterigma V-alakban kiszélesedő, a ductus seminalis rövid, a corpus bursae nyújtott zsákforma, az egyik oldalról kissé homorú, a signum-ok aprók, pontszernek. A 8. tergit apikális éle majdnem egyenes.

Bionómia: Bivoltin, az első generáció április végétől június végéig, a második júliustól szeptemberig repül. Tápnövények: binaria vulgaris, L. genistifolia, Digitalis purpurea. Preferált habitatok: száraz- és mezofil rétek, kaszálók, mezsgyék, erdőszegélyek, homokbuckások, útszélek, ruderáliák.

Magyarországi elterjedés (23. ábra): Az egész országban a domb- és hegyvidékeken elterjedt, főként a Dunántúlon és az Északi-középhegységben. Több alföldi természetföldrajzi tájról nincsenek bizonyított adatok.

Area: Euroszibériai faj, Mongóliától Kis-Ázsián át szerte Európában elterjedt.

Jegyzet: A számymintázat igen változékony, előfordulnak igen sötét vagy erősen vörhenyes formák is. Gyakran felcserélik a közelrokon fajokkal. 2

2. Eupithecia pulchellata Stephens, 1831 - gyűszűvirág törpearaszoló Eupithecia pulchellata Stephens, 1831. Illust. Br. Ent. 3: 280. Locus typicus: GB-Coombe and Birch Woods. Eupithecia pulchellata f. intermedia Dietze, 1913, Biol. Eupithecien 2: 36. Locus typicus: Germany, Taunus.