Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVI. - Natura Somogyiensis 32. / Miscellanea 16. (Kaposvár, 2018)
Fazekas I.: Új Tortricidae fajok a Dél-Dunántúlon (Lepidoptera)
Fazekas I.: Új Tortricidae fajok a Dél-Dunántúlon 97 Habitat: euriök faj; ligeterdők szegélye, magaskórósok, rétek, gyomtársulások, patak és árokpartok mentén, sziklagyepek, sztyeprétek. Homokos, mészköves és vulkanikus talajokon egyaránt előfordul. Magyarországi elterjedés: A Dél-Dunántúlon csupán Kaposvárott (1951-1968, leg. Pazsiczky S. et Nattán M.) és Simontomyán (1920, leg. Pillich F.) fogták. A Dunántúliközéphegységben a Vértesből (Szabóky 1994) közölték. A budapesti példányok 1896 és az 1913 közötti időszakból származnak (leg. Uhrik-Mészáros T.), azóta nincs tudomásunk újabb gyűjtési eredményekről. Az Eszaki-középhegységből csak Szécsényből (1951, leg. Lipthay B.), a gyöngyösi Sár-hegyről (2006, leg. Buschmann F.) és az Aggteleki-karsztról (Szabóky 1999) került elő. Az Alföldön a kenderesi fénycsapda fogta (1960); újabban pedig Buschmann (2012) megtalálta Jászfelsőszentgyörgyön és Szentmártonkátán. Area: Kis-Ázsiától a Balkánon és Oroszország európai részén át egészen Dél- Skandináviáig, nyugaton a Brit-szigetekig, délen Olaszországig elterjedt. Jegyzet. Országosan igen lokális és ritka; többnyire régi gyűjtési adatok ismertek, kevés az új megfigyelés. Fenotípusa igen változékony; a kopott példányok azonosítása csak genitália vizsgálattal lehetséges. Cochylidia moguntiana (Rössler, 1864) Irodalom: Buschmann 2012, Fazekas 1992, 1994, 2002, 2007, Gozmány & Szabóky 1986: Horváth 1993, Pasztorális & Szeőke 2018, Razowski 2001, 2001,2009. Bionómia: a hernyók az Artemisia campestris szárában élnek. Az imágók áprilistól júniusig, illetve júliustól augusztusig két nemzedékben repülnek. Habitat: főként a homokos területeket preferálja, de előfordul száraz réteken, dolomitos-, mészköves és vulkanikus sziklagyepekben sőt karszterdőkben is. Magyarországi elterjedés: hazánkban a legtöbb lelőhelye a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon ismert; Villányi-hegység, Mecsek, Kaposvár, Szentpéterfölde Tihany, Németbánya, Fenyőfő, Győr-Bácsa, Vértes, Budai-hegyvidék, Bugac, Csévharaszt, Kecskemét. Igen lokális és ritka faj. Area: Kínától Szibérián, Afganisztánon át Európáig ismert, ahol nagy földrajzi területeken diszjunkt (Fazekas 1994b). Areatípusa szubtranszeurázsiai polidiszjunkt (Fazekas 1994b). Jegyzet: A faj dél-dunántúli előfordulása a bizonyítópéldány hiánya miatt eddig kétséges volt (vö. Fazekas 1994, 2002, 2007). A gyűjteményi revíziók során előkerült egyetlen mecseki példánya (Pécs, Főiskola, 1957.V.15., leg. Balogh L, in coll. MTM) továbbá két kaposvári példány is (Kaposvár, [1]925.V.9. et [1]949.IV.25., leg. Pazsiczky S., in coll. MTM); illetve magam is gyűjtöttem a nagyharsányi Szársomlyón (2000.IV.26., in coll. Pannon Intézet, Pécs). Xerocnephasia rigana (Sodoffsky, 1829) Irodalom: Buschmann 2003, Fazekas 1993,2002, Pastoralis & Szeőke 2018, Pável & Uhryk 1896, Petrich 2001, Razowski 2002, Szabóky 2009. Bionómia: Razowski (2001) szerint a faj Közép-Európában két nemzedékes: IV-VI; VII—VIII. (IX). Magyarországon a gyűjteményekben csak áprilistól júliusig gyűjtött példányok vannak. Tápnövények: Clematis recta, Pulsatilla- és Anemone fajok. Habitat: sziklagyepek, lejtősztyepek, karsztbokorerdők, száraz cserjések, homoki erdőssztyep komplexek, erdőszegélyek. Magyarországi elterjedés: Duna-Tisza köze, Velencei-hegység, Balaton-felvidék (Tihanyi-félsziget, Pécsely), Bakonyalja (Fenyőfő), Vértes, Budai-hegység, Visegrádihegység, Bükk. Mindenütt lokális és igen ritka. A Budapest környéki példányokat 1896
