Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVI. - Natura Somogyiensis 32. / Miscellanea 16. (Kaposvár, 2018)
Uherkovich Á. - Nógrádi S.: A tegzesek (Trichoptera) kutatásának eredményei a Dráva hazai vízgyűjtőjén az elmúlt negyven évben
Uherkovich Á. & Nógrádi S.: Tegzesek a Dráva hazai vízgyűjtőjén 79 1999) most is megállja a helyét, bár az „eltűnt” kategóriába azóta újabb fajokat is fel lehetne venni, hiszen némelyik 30-50 éve nem került elő. Valójában több tucat olyan faj él nálunk, amely ritkasága, elszigetelt előfordulása vagy különleges élőhelyi igényei (ez miatti ritkasága) okán bekerülhetne a védett fajok körébe. Például a somogyudvarhelyi források jellemző elemei közül 3-4 fajnak (Helicopsyche bacescui, Ernodes articularis, Crunoecia irrorata és esetleg Beraea pullata) ott lenne a helye. A Micrasema setiferum egyetlen, nyolcvanas évekből származó bizonyítópéldánya inkább arra utalhat, hogy a faj eltűnt, vagy pedig az eltűnés határán van. Ugyanez mondható el a szintén unikális előfordulású Hydroptila pulchricornisróX. Összefoglaló Szerzők a nyolcvanas évektől mostanáig rendszeresen és időnként igen nagy intenzitással kutatták a Dráva hazai vízrendszerének területén a tegzeseket. Összesen 179 lelőhely-csoportban (mintegy 270 lelőhelyen) több százezer tegzes imágót gyűjtöttek, és határozták meg azokat. Munkájuk eredményeképpen 143 faj előfordulása vált ismertté innét. A Dráva és Mura mentén 98 faj él eddigi ismereink szerint, míg a vízgyűjtő leggazdagabb részén, a Kerka és mellékvizei területén 108 faj vált ismertté. Számos faj első hazai példányai innét kerültek elő. Két faj, a Micrasema setiferum (Pictet, 1834) és a Hydroptila pulchricomis Pictet, 1834 egyetlen ismert hazai példánya innét származik. Ugyancsak a vízgyűjtőn élt (vagy él még ma is) a Helicopsyche bacescui Orghidan & Botosaneanu, 1953. A fokozottan védett és Európában másutt mára eltűnt Platyphylax frauenfeldi Brauer, 1857 erős populációja vált ismertté a Dráva és a Mura vízrendszeréből, a valaha gyűjtött példányok túlnyomó hányadát itt fogták. További három másik védett tegzes faj is előfordul a területen: Limnephilus elegans Curtis, 1834, Oligotricha striata (Linnaeus, 1758) és Rhyacophila hirticornis McLachlan, 1879. Igen sok olyan további fajt lehetne felsorolni, amelyek országszerte nagyon ritkák vagy nagyon szórványos elterjedésüek, és itt előfordulnak, több esetben erős, stabil populáció formájában.Több faj megritkult elmúlt közel négy évtized folyamán (pl. Limnephilus elegans Curtis, 1834, Oligotricha striata (Linnaeus, 1758 stb.), vagy populációja jelenleg lappangó fázisban van, mint például a Platyphylax frauenfeldi Brauer, 1857 esetében. A Helicopsyche bacescui Orghidan & Botosaneanu, 1953 egyetlen ismert hazai populációja közvetlenül veszélyeztetett, a kihalás szélére kerülhetett. Némelyik, korábban közönséges, domináns vagy szubdomináns faj — mint például a Hydropsyche contubernalis McLachlan, 1865 - napjainkra nagyon megritkult. Ezzel szemben néhány más faj megjelent és ma már nem ritka, pl. Agapetus laniger (Pictet, 1834), Adicella syriaca Ulmer, 1907 stb. Összeségében azonban inkább a fauna elszegényedése (fajok számának csökkenése) a jellemző. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik munkánkat segítették. A Duna-Dráva Nemzeti Park két munkatársa - Gáborik Ákos és Molnár Dániel - részben együtt, részben külön-külön több mintát vettek a Dráva mentén és bocsátottak rendelkezésünkre. A Dráva menti gyűjtésekben ugyancsak részt vett Szivák Ildikó és Móra Arnold, az általuk
