Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVI. - Natura Somogyiensis 32. / Miscellanea 16. (Kaposvár, 2018)
Uherkovich Á. - Nógrádi S.: A tegzesek (Trichoptera) kutatásának eredményei a Dráva hazai vízgyűjtőjén az elmúlt negyven évben
76 Natura Somogyiensis Lápok, mocsarak. Nagy kiterjedésű égerláp-erdő található Gyékényes határában, valamint több kisebb-nagyobb kiterjedésű lápfolt - közülük sok kiszáradóban van - a Barcsi borókás tarületén. A gyékényesi Lankóci-erdő és a darányi Nagyberek Tündérrózsás-tava rendszeres vizsgálataink tárgyát képezte, így faunájának összetétele elég jól ismert. Az általánosan elterjedt állóvízi fajok mellett kiemelkedően gyakori lehet a Trichostegia minor, ez mellett csak itt fordul vagy fordult elő a területen belül a Limnephilus stigma (Lankóci-erdő) és a Limnephilus subcentralis (Nagyberek). Előbbi populációja napjainkban is viszonylag erős, az utóbbi faj több mint 30 éve megjelent (ezen kívül még Somogy 3 pontján), de a következő évben el is tűnt (1987-1988). Nálunk csak a nyugati országrészben elterjedt és gyakori a Rhadicoleptus alpestris, de igen ritkán előfordul itt is. Az utóbbi évtizedek kiszáradási folyamata sajnos ezeket a lápokat sem kerülte el, ami a tegzes-együttesek elszegényedésével járt együtt. Oligotróf források. Egészen sajátos a somogyi homoktakaró tövében fakadó ionszegény oligotróf források tegzes együttese. Ez tipikus formájában Somogyudvarhelyen jelent meg, ott is elsősorban az egykori szeszfőzde alatti források körül, ahol mindössze 6 fajt találtunk. Ezek közül viszont négy - egészen egyedülálló módon - a környéken sehol sem él (Crunoecia irrorata, Helicopsyche bacescui, Ernodes articularis, Beraea pullata), míg két további faj (Lype reducta, Plectrocnemia conspersa) a környéken itt-ott ugyan előfordulhat kisebb patakok vagy éppen a Dráva mentén, de nagyon ritkák. Berzence mellett ugyancsak van néhány ehhez hasonló forrás, de ott eddig csak a Crunoecia irrorata került elő. A felsorolt fajok többnyire nappali aktivitást mutatnak, ezért a források körül a nappali hálózások voltak eredményesek, éjjeli (hordozható fénycsapdával történő) gyűjtés nem hozott számottevő eredményt. A határfolyók bal parti mellékvizei. A somogyi-baranyai területek mellékvizei fajokban sokkal szegényebbek, bár a potenciális fajgazdagság ezeknél sem kizárt (pl. Nyugati-Gyöngyös, 64 faj, vö. Nógrádi, Uherkovich 1988), itt is előfordulhatnak ritka vagy nagyon szórványos elteijedésű fajok (Orthotrichia angustella, Ithytrichia lamellaris, Hydroptila tineoides, Limnephilus xanthodes, Adicella syriaca). Sajnos, a mezőgazdasági területekről beszűrődő műtrágya maradékok és az illegális szennyvíz-elhelyezések nagyon sokat rontanak állapotukon, és természetesen tegzes együtteseik értékén is. Ezért többségük fajszegény, csak a szélesebb ökológiai tűréshatárú fajok élték túl a meder szabályozását és a vízminőség megváltozását (romlását). Mecsek és Dél-Zselic vizei. Csak néhány rövidebb dombvidéki illetve alacsony hegyvidéki patakszakasz tartozik ide. Ezek medre itt-ott köves, kavicsos, másutt iszaposagyagos. Néhány faj sokkal inkább ezekre a vízfolyásokra jellemző, mint a vízgyűjtő többi területére (Wormaldia occipitalis, Plectrocnemia brevis, Tinodes pallidulus, Tinodes unicolor, Micropterna nycterobia, Beraeodes minutus). Csak itt fordul elő a Rhycophila hirticornis (Pécs, Éger-völgy). Összeségükben a vízgyűjtőnek csak igen kicsi részét képviselik, és alacsony fajszám jellemző rájuk. Kerka és mellékvizei. Többféle karatém vízfolyás tartozik ebbe a csoportba. A Vas és Zala megyék területén fekvő dombvidéki, tiszta vizű patakok (pl. Szentgyörgyvölgyipatak, Kerca) és kisebb folyók (pl. Kerka) merőben különböznek a somogyi és baranyai, csaknem sík térszíneken futó, sokkal szennyezettebb, iszapos medrű patakoktól. E dombvidéki patakok medre sok esetben kavicsos ágyú; helyenként lápos területeket szelnek át vagy azokkal közvetlenül határosak. Csak helyenként szabályozták medrüket, rövid idő alatt ezek a szabályozott szakaszok részben visszanyerik eredeti karaterüket.
