Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVI. - Natura Somogyiensis 32. / Miscellanea 16. (Kaposvár, 2018)
Rozner Gy. - Lőkkös A.: Adatok a Dunántúl közösségi jelentőségű bogarainak ismeretéhez I.
178 Natura Somogyiensis 180 160 9. ábra: A skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) lárvák előfordulási adatai havonkénti bontásban puhafa fajok (éger, fűz, nyár) eltávolítását. Hasonló problémát jelent egyes területeken a holt faanyag szinte teljes hiánya, amelyet az indokolatlan egészségügyi-, vagy értékmentés címen végzett termelések okoznak. Ezeknek egészségügyi haszna csekély, az így nyert alacsony értékű faanyag miatt tulajdonképpen gazdaságilag is nehezen igazolhatóak, viszont az összes szaproxilofág rovarfaj kilátásait súlyosan veszélyeztetik. Ezért az elsődleges természetvédelmi cél, hogy az alkalmas élőhelytípusok esetében, lehetőleg folyamatosan megfelelő mennyiségű holt faanyag legyen a területen, és ezt nem csak a véghasználatok esetén, hanem már az előhasználatok során is elő kell írni. A gyérítések és véghasználatok során legalább 5 m3/ha álló és/vagy fekvő holtfa jelenlétének biztosítása szükséges. A Natura 2000 területeken, az arra alkalmas erdőrészletekben a véghasználatok során, minden esetben - a jogszabályok adta lehetőségeket kihasználva - olyan hagyásfa csoportokat kell kialakítani, amelyek figyelembe veszik a faj érdekeit A kerekvállú állasbogarat (Rhysodes sulcatus) 130 mintavételi ponton mutattuk ki. A faj nagy számban került elő Belső-Somogyból és Dél-Zalából, a Mura és Dráva mentéről. Leggyakoribbnak ezeken a síkvidéki területeken bizonyult, ahol a hullámos, döntően homokfelszín széles völgyeiben nagy számban találunk vizes élőhelyeket, láp- és egyéb üde erdőtípusokat, míg a magasabb térszinteken a korábbi homokpuszták beerdősítése során kialakult erdei fenyveseket. Ezeknek az élőhelyeknek mindegyike kiválóan alkalmas a faj számára, megfelelő mennyiségű és minőségű holtfa esetén gyakori előfordulású. Ezeken kívül néhány további mintavételi helyeken is megtalálható volt, azonban ezeken a területeken jóval ritkábbnak bizonyult. A szubmontán jellegű dombvidékeken (Zselic és Zalai-dombvidék egyes részei), valamint a hegyvidéki területeken (Bakony, Keszthelyi- és Kőszegi-hegység) elsősorban a vízfolyások mentén és a nedvesebb völgytalpak égereseiben és bükköseiben, illetve az alacsonyabb régiók erdei fenyveseiben találtuk. Ezek az előfordulások azonban elszigeteltek, az alkalmas élőhelyek száma és mérete rendkívül kicsi. Tapasztalataink szerint a kerekvállú állasbogár (Rhysodes sulcatus) jelenlét/hiány kimutatása egyeléssel, az alkalmas korhadó fák bontásával és kérgezéssel hajtható végre. Az imágók legkönnyebben április-június között találhatóak meg, de szinte az egész éven át megfigyeltjük egyedeit. A téli időszakban az áttelelő egyedek a földön fekvő holtfában, a mélyebb rétegekben, általában repedések mentén és más rovarok által készített