Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Kevey B.: A Villányi-hegység törmeléklejtő-erdei
6 Natura Somogyiensis Anyag és módszer Kutatási terület jellemzése A Villányi-hegység geológiai felépítése nem túl változatos. Nagyrészt mészkő, kisebb részben pedig dolomit képezi, amelyet főleg az északi lejtőkön vastag lösztakaró fedi (Lovász & Wein 1974). A hegység hűvös és párás mikroklímájú, északias kitettségü (ÉNy, É, ÉK), meredekebb (30-45 fok) lejtőin néhol kisebb kiterjedésű törmeléklejtő- erdők találhatók. A vizsgált állományok 250 és 380 m közötti tengerszint feletti magasság mellett találhatók üde, kőtörmelékes, rendzina szerű talajon. Alkalmazott módszerek A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (Becking 1957, Braun-Blanquet 1964) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítása, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének kiszámítása az „NS” számítógépes programcsomaggal (Kevey & Hirmann 2002) történt. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások - kissé módosított - módszerét korábban részletesen közöltem (Kevey 2008). A SYNTAX 2000 program (Podani 2001) segítségével bináris ordinációt végeztem (Futtatási mód: főkoordináta-analízis; Koefficiens: Baroni-Urbani & Buser). A fajok esetében Király (2009), a társulásoknál pedig Borhidi & Kevey (1996), Borhidi et al. (2012), ill. Kevey (2008) nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdörfer 1992; Mucina et al. 1993; Borhidi et al. 2012; Kevey 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. Borhidi 1993, 1995; Horváth F. et al. 1995; Kevey ined.). Eredmények Fiziognómia A vizsgált törmeléklejtő-erdők 15-20 m magasak, felső lombkoronaszintjük közepesen záródó (60-75%). Állandó (K: IV-V) fajai az Acer campestre, az Acer platanoides, a Fraxinus ornus, a Tiliaplatyphyllos és a Tilia tomentosa, Ulmus glabra. Tömeges (A-D: 3-4) fái a Acer campestre, a Fraxinus ornus, a Tilia tomentosa és a Tilia platyphyllos. Mellettük egyéb elegyfák is előfordulhatnak: Carpinus betulus, Cerasus avium, Fagus sylvatica, Pyrus pyraster, Quercus cerris, Quercus petraea, Quercus pubescens, Sorbus torminalis. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett. Magassága 10-15 m, borítása pedig 20-50%. Főleg alászorult fák, kisebb részben fává nőtt cserjék (Corylus avellana, Cornus mas, Crataegus monogyna, Sambucus nigra, Staphylea pinnata) alkotják. Állandó (K: IV-V) fajai az Acer campestre, a Fraxinus ornus, a Tilia tomentosa és az Ulmus glabra. E szintben nagyobb borítást (A-D: 3) csak a Fraxinus ornus ér el. A cserjeszint fejlett. Magassága 2-3,5 m, borítása pedig 30-70%. Részben cserjék, részben pedig a lombkoronaszint fáinak fiatal egyedei képezik. Viszonylag állandó (K: IV-V) fajai a következők: Acer campestre, Acer platanoides, Cornus mas, Crataegus monogyna, Euonymus verrucosus, Fraxinus ornus, Ligustrum vulgare, Rosa canina agg., Sambucus nigra, Staphylea pinnata, Tilia tomentosa. Nagyobb tömegben (A-D: 4)
