Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Józan Zs.: A Dél-Dunántúl fémdarázs faunája
92 Natura Somogyiensis A Magyarország Állatvilága Chrysidoidea füzetében nagyon kevés adat található a fémdarazsak táplálkozásáról. A szerző a gyűjtések során feljegyezte a fajok által látogatott növényeket. Ezeket az 5. táblázatban foglalta össze: 18 növénycsalád 36 nemének 63 fajáról kerültek elő fémdarazsak. A fémdarazsak rövid szájszervüek, leggyakrabban az ernyősök virágait keresik fel, mintegy húsz növényfajukról gyűjtöttünk, ezek közül kiemelkedik az Angelica sylvestris és a Pastinaca sativa. Tizenegy fészkesvirágú tápnövényt figyeltünk meg, a legkedveltebbnek a Matricaria inodora és az Achillea millefolium bizonyult. A Labiatae családban a Marrubium peregrinum és a Thymus fajok látogatottsága volt a legjelentősebb. Állataink nektárforrásai között jelentősnek bizonyultak az Euphorbia fajok is. A növények között sok a zavartűrő faj, és két özönnövény is van: Stenactis annua, Solidago gigantea. A haszon- és dísznövények is jelentős szerepet játszanak a táplálékforrások biztosításában, köztük a Phoeniculum vulgare emelhető ki. A levéltetű mézharmat sok esetben helyettesítette a virágnektárt. A tetűvel fertőzött kislevelű hársak és őszibarackok lombozatát túlnyomóan a Chrysis- és az Omalus s.l. fajok látogatták. A ritkább fajok jegyzéke Rövidítések MTM = Magyar Természettudományi Múzeum, RRM = Rippl-Rónai Múzeum Chrysidinae: Elampini Cleptes scutellaris Mocsáry, 1889 - Melegkedvelő nyugat-palearktikus tolvajdarázs. Magyarországon ritka, kilenc lelőhelyének egyike Simontornya. Elampus bidens (Förster, 1853) - Palearktikus, széles tűréshatárú fémdarázs faj. Dél- Dunántúlon Mernyén, Barcson és Zselickisfaludon gyűjtöttük (coll. RRM). A Conium maculatum és a Pastinaca sativa virágait látogatta. Elampuspyrosomus (Förster, 1853) - Közép-Európából ismert melegkedvelő faj. Dél- Dunántúlon csak Kisvaszaron gyűjtötték (coll. MTM). Elampus soror (Mocsáry, 1889) - Palearktikus elterjedési jellegű melegkedvelő tüskehátú-fémdarázs. Hazánkban elég ritka, a Dunántúl és az Alföld néhány pontján került elő. Dél-Dunántúlon Barcson, Pécsen és Mernyén fogtuk (coll. RRM). Hedychridium aheneum (Dahlbom, 1854) - Melegkedvelő mediterrán aprófémdarázs. Magyarországon mindössze az Alföld két pontján és Balatonszemesen fogták (Móczár, 1967). Hedychridium chloropygum Buysson, 1888 - Magyarországon négy lelőhelye ismert (Muskovits et al. manuscript): Hajdúszoboszló, Orbottyán, Isaszeg, Balatonszemes (coll. MTM). A faj Móczár (1967) publikációjában a H. roseum színváltozataként szerepel. Hedychridium elegantulum Buysson, 1887 - Rika stenoök eremophil ökofaunisztikai jellegű aprófémdarázs. Móczár L. csak Isaszeg lelőhelyét közölte (Móczár 1967). Dél- Dunántúlon először 1971-ben Pécsen gyűjtöttük. A következő évtizedekben előkerült Pécsváradon, Külső-Somogyban (Kereki, Kőröshegy, Somogyaszaló) (coll. RRM), Barcson (Józan 1998), továbbá Fenyőfőn (Józan 1998). A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében Kaposvárról is van példánya (Muskovits et al. manuscript). Lelőhelyeinek túlnyomó többsége homoktalajon van. A Trifolium arvense virágán fogtuk. Hedychridium flavipes (Evermann, 1857) — Melegkedvelő palearktikus faj. Magyarországon elég ritka. Mintegy két tucatnyi lelőhelye Ujfehértótól a Budai
