Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Józan Zs.: A Dél-Dunántúl fémdarázs faunája
90 Natura Somogyiensis Természettudományi Múzeum teljes anyagát. Emellettnégy másik múzeum gyűjteményét is áttekintette, közte a Rippl-Rónai Múzeum több mint hatezres anyagát is. Munkáját segítette Paolo Rosa specialista is. Munkáját a szerző rendszeres közreműködésével folytatta. Eredményeit egy terjedelmes kéziratban bocsájtotta rendelkezésünkre. Ebben részletes határozókulcsot állított fel és fajjegyzéket közölt a szinonimákkal. A fajok lelőhelyeit is felsorolta (Muskovits et al. manuscript). Ezek alapján tudtuk felülvizsgálni a Dél-Dunántúlon előkerült, a Chrysis ignita csoportba tartozó fajok példányait, továbbá figyelembe venni a vizsgált területen előkerült valamennyi fajt. A teljes fajjegyzéket az 1. táblázatban szerepeltetjük. A ritkább fajokról rövid jellemzést adunk. Röviden ismertetjük magyarországi elterjedésüket és dél-dunántúli lelőhelyeiket. A figyelembe vett terület a Zalai-dombság keleti részétől a Szekszárdi-dombságig, illetve a Balatontól a Dráváig tart, beleértve a Mecseket és a Villányi-hegységet. Eredmények és megvitatás Dél-Dunántúlon előkerült fémdarázs fajok és lelőhelyeik száma - a kiterjedt és hosszú idejű gyűjtőmunkának köszönhetően - jelentős. Sok faj hazai lelőhelyeinek tekintélyes része itt van. A fémdarazsak mindhárom alcsaládja előkerült a vizsgált területen. Az Elampini nemzetség mind a nyolc genuszát megtaláltuk, de a Chrysidini nemzetség tíz genusza közül a Praestochrysis, a Spintharina és Stilbum genusz került elő. Ezek fajai Magyarországon nagyon ritkák. A Magyarországon kimutatott 171 fajból 123 (72%) került elő Dél-Dunántúlon. A Cleptinae alcsalád 11 magyarországi fajából csak 5-öt találtak meg (44%) a vizsgált területen. A Cleptes fajok ritkán kerülnek elő, a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében csak kevés példánya van. A Chrysidinae alcsalád Elampini nemzetségének hazánkban 63 faját tartjuk nyilván. Dél-Dunántúlon ezek közül eddig 44-et (70%) mutattak ki. A 6 Hedychrum fajunkból 5 előkerült a vizsgált területen. A Holopyga fajok 70%-át és a Hedychridium fajok 67%-át sikerült kimutatni. Az Omalus, Pseudomalus és Philoctetes (továbbiakban Omalus s.l.) fajok háromnegyede került elő. Az Elampus fajok csak mintegy kétharmadát (63%) sikerült a vizsgát területen megtalálni. A Chrysidini nemzetség Magyarországon ismert fajszáma 99. Dél-Dunántúlon ebből 72 (73%) került elő. A Chrysis fajok száma hazánkban 76, Dél-Dunántúlon ebből 57 vált ismertté (75%). A Chrysura fajok 80%-át sikerült gyűjteni. A kis fajszámú nemek közül csak a fentebb már említett hármat nem tudtunk a vizsgált területen kimutatni. A Spintharina versicolor előfordulására a Szársomlyó déli oldalán (Villányi-hegység) számítani lehet. Elemzésünkben Dél-Dunántúl négy táját veszünk figyelembe. A legtöbb faj Külső- Somogyban került elő (106). Itt gyűjtöttünk a legtöbb alkalommal, és a múlt század közepén a Balaton menti településeken elődeink is többször megfordultak. Második helyen van Belső-Somogy 85-, majd a Mecsek következik 77 és a Zselic 73 fajjal (1. táblázat). A Zselicben nem került elő Cleptes faj, a Mecsekben is csak egy. A Hedychridium fajok részesedése Belső-Somogyban a legalacsonyabb, a másik három tájon majdnem egyenlő. A Hedychrum fajok száma a négy vizsgált tájon csak lényegtelen eltérést mutat. A Holopyga fajok részaránya a Mecsekben a legnagyobb, a másik három tájon lényegében megegyezik. Az Omalus s.l. fajok részesedése tekintetében a négy táj közti különbség elhanyagolható. A legnépesebb Chrysis nem fajainak részaránya a Zselicben a legmagasabb. Az előkerült fajok 54% -a ebbe a nembe tartozik. A másik három tájon ezek részesedése nem éri el az 50%-ot. A Chrysura fajok számaránya a Mecsekben a legmagasabb (8%), a többi területen ez csak 5-6%.
