Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)

Uherkovich Á: A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet és közvetlen környéke nagylepkéinek áttekintése az 1965 óta végzett megfigyelések alapján

140 Natura Somogyiensis A mecsekszentkúti, egykori erdészháztól északnyugatra fekvő légakna környékén és tőle nyugatra - több ponton is - vizsgálódtam a 2010-es években, ennek eredménye 316 lepkefaj kimutatása volt. 2004-ben Bükkösd és Hetvehely környékének több pontján rendszeresen gyűjtöttem. A Bükkösdi-völgyben, Bükkösd határában a fajszám 282 volt; Szentdomján körül és a Bükkösdi-völgy hetvehelyi szakaszán - a kisebb mintaszámnak is köszönhetően - nem érte el a kétszázat. Számos más pontot is felkerestem, kisebb-nagyobb rendszerességgel, de azokon a helyeken (vö. 1. ábra) az összesített fajszám általában 200 alatt maradt, nem a hely kisebb fajgazdagsága, hanem inkább az alacsony mintaszám miatt. Külön meg kell említenem Ötvös Károly „gyűjtőtevékenységét”, aki fényképezőgépé­vel rendszeresen dokumentált az abaligeti üdülőterületen, a tájvédelmi körzet északi peremén. Esténként, higanygőzlámpával kivilágított terraszán éveken keresztül (2008- 2017) fényképezte a berepülő lepkéket. A fényképeken szereplő fajok meghatározását magam vállaltam. A rendkívül jó, sőt sok esetben kifejezetten művészi színvonalú képek alapján a lepkék többségét meg tudtam határozni. Ilyen módon onnét 327 fajt azonosí­tottam 10 szezon alatt. Eredmények Ebben a fejezetben bemutatom az összes gyűjtött nagylepkefajt, lelőhelyeikkel együtt. Több esetben két vagy több lelőhelyet - amelyek egymáshoz közel (<0,5 km) voltak és azonos település határába estek - összevontam. Mind a lámpás gyűjtéseknél, mind pedig a nappalilepke megfigyeléseknél nincs jelentősége, vagy legalábbis elhanyagolható pár­száz méteres távolság, hiszen sok lepkefaj még ennél nagyobb távolságból kerülhet látókörünkbe (1. ábra). Az anyag jellemzőbb és ritkább fajainak bizonyító példányai két múzeumi gyűjte­ménybe kerültek. A XX. századi anyag a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi osztályának a gyűjteményében található, a kétezres években a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét gyarapítottam jelentősebb, ezres nagy­ságrendű lepkeanyaggal. Az lelőhelyek (vagy lelőhely-csoportok) mellett nem adom meg a gyűjtés dátumát, a gyűjtő személyét és a példányszámot sem. Ezt a terjedelem sem engedné meg, hiszen a gyakoribb fajok a rendszeresen kutatott pontokon akár 20-30 esetben is előkerültek. A gyűjtő legtöbb esetben maga a szerző, tehát ennek jelölése is felesleges, az Abaliget, üdülők „lelőhelyen” pedig Ötvös Károly fényképezett. A jegyzékben ugyancsak nem jelölöm, ha az adat már publikált. Négy nagyobb cikkem (Uherkovich 1978, 1980, 1984, 1987) - és néhány kisebb - számos lentebb idézett adatot tartalmaz. Az elmúlt 50 év alatt a mértékadó nevezéktan többször is változott. Ezt figyelembe véve a jelenben legkorszerűbbnek számító „Magyarország nagylepkéi” című munka 2. kiadásának nevezéktanát illetve rendszerét követem (Varga 2012). Több esetben, a faj­jegyzék könnyebb használhatósága érdekében megadom a korábban használt (szinonim) neveket. Alcsalád neveket csak néhány nagyobb faj számú család (Geometridae, Erebidae, Noctuidae, Nymphalidae) esetén tüntetek fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom