Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Uherkovich Á: A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet és közvetlen környéke nagylepkéinek áttekintése az 1965 óta végzett megfigyelések alapján
138 Natura Somogyiensis nyoktól, valamint a kitettségtől függ. Jelentős területen találunk extrazonális bükkösöket, valamint bükkelegyes tölgyeseket is. A keményfás ligeterdők részaránya alacsony, völgyalj i fekvésben lelhetők fel itt-ott, fűz-nyár liget pedig még kevesebb helyen. E helyen nem említeném a korábbi botanikai és zoológiái eredményeket, legfeljebb érintőlegesen utalnék néhány eredményre a lepkék kutatásával kapcsolatban. A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi körzet területére, illetve annak közeli szomszédságára (kb. Zi km-en belül) a nagy összefoglaló lepkészeti munkák (Abafi-Aigner 1907, Varga 2012) alig adnak meg előfordulási adatokat. Már a XIX. században született néhány kisebb-nagyobb közlemény a pécsi Mecsek lepkéiről, amelyek egyes adatait fenntartással kell fogadnunk. Az is kétségtelen, hogy nemcsak a kutatók ismeretei voltak akkor hiányosabbak, hanem maga a fauna is meglehetősen sokat változott mintegy másfél évszázad alatt. A XX. század közepén Balogh Imre néhány publikációja foglalkozott a terület lepkéivel (pl. Balogh 1956), valamint viszonylag sok elterjedési adatot találunk Kovács (1953, 1956) két cikkében. Utóbbi adatok részben a XIX. századi publikációk revízió után elfogadható adatait tartalmazták, és a „pécsi Mecsekre” vonatkoznak. Anyag és módszer Magam több mint 50 éve, 1965 után kezdtem meg a mecseki lepkefauna tanulmányozását. Ez az első egy-két évben a nappali lepkékre (Diuma) korlátozódott, azonban a hetvenes években már rendszeresen vizsgáltam egyes pontok vagy részterületek teljes nagy lepke-faunáját. Ennek eredményeképpen hamarosan összefoglaltam a Pécs feletti karsztbo- korerdőkről nyert ismereteinket (Uherkovich 1978). Ez után egy tipikus, permi málladé- kon tenyésző cseres-tölgyesben végzett vizsgálatról írtam (Uherkovich 1980). A vizsgálat-sorozat keretében később sor került patakvölgyi bükkösök illetve szurdokerdők faunájának feltárására is (Uherkovich 1984). Időközben egy igen tipikus, legelő helyén szukcesszióval létrejött, és folyamatosan változó, mozaikosan fejlődő tövisbozótosban is dolgoztam (Uherkovich 1987). Az előbb idézett nagyobb publikációk mellett kisebb cikkek további adatokat is tartalmaztak, ezek felsorolásától itt eltekintek. Az 1900-as évek utolsó másfél évtizedében, valamint a 2000-es években, egészen napjainkig (2017-ig) különböző intenzitással folytattam a szóban forgó terület lepkészeti kutatását. Összesen 29 lelőhelyen illetve lelőhely-csoportban (egymáshoz közel fekvő, hasonló adottságú gyűjtőpontokon) folyt a vizsgálat a tájvédelmi körzeten belül illetve annak közvetlen szomszédságában (1. ábra). Ennek egyik jellemző helyszíne volt Pécs városának nyugati része felett elhelyezkedő Deindolok. Itt nappal és fényen megfigyelve sok (529) lepkefajt jegyeztem fel, illetve gyűjtöttem be. A lelőhely a parkerdő és a szőlők határvonalán van, alapvetően mészkö- vön, sekély termőtalajon. A parkerdő melegkedvelő tölgyes, ezüsthárssal, sommal, kevés gyertyánnal, vadkörtével, madárcseresznyével és madárberkenyével, a közelben néhány bükkel. Sok egykori szőlőparcella évtizedek óta magára hagyva elbozótosodott vagy beerdősült, elsősorban virágos kőris, veresgyűrűs som, húsos som, vadkörte, gyepüró- zsa, kökény, egybibés galagonya változatos állományai, valamint szőlő és gyümölcsfák maradványai alkotják a bozótot. A tisztásokon másodlagos gyepek képződtek, bennük sok kosborfélével. A művelés alatt álló telkeken a szokásos szőlő- és gyümölcsültetvényeken kívül díszfák, díszbokrok találhatók, többféle tűlevelűvel. Ezen a ponton 1985 óta folyik a fauna felmérése. A kilencvenes évek közepéig, majd 2011-től az észlelt illetve gyűjtött lepkefajokról (többnyire kvantitatív) lista készült.
