Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 15. - Natura Somogyiensis 31. / Miscellanea 15. (Kaposvár, 2018)
Hudák T.: A nappali lepkefauna vizsgálata Székesfehérváron
Hudák T. A nappali lepkefauna vizsgálata Székesfehérváron 133 Euphydryas maturna - A díszes tarkalepke egyetlen kopott nőstény példányát 1989. 06. 12-én láttam és fotóztam a Sárpentelei-erdő északkeleti, nedvesebb részén. A fajt már Szeőke (2016) is megtalálta a hatvanas években. A csekély példányszámú populáció azóta a beerdősülés áldozatává vált. Legközelebbi populációit Vérteskozma környékén és a Dél-Mezőföldön Vájta, Németkér térségében védett erdőkben találtam A lepkék ámyékmozaikos-napos erdei utak mentén láthatók május-júniusban. Védett faj, Natura 2000 faj. Brenthis hecate - Szeőke (2016) csak 2000 előtti adatokat sorol fel, ezért is örömteli, hogy 2015. 06. 14-én egy példányt figyeltem meg és fotóztam a Rác-völgy északi, cseijés szakaszának egy tisztásán. Petrich (2001) régebben a Velencei-hegység néhány pontján találta (Pákozd, Sukoró), a Keleti-Bakony Fejér megyei részén csak Kincsesbányáról van adata (S zeőke et al. 1988), ugyanakkor megfigyeléseim alapján még napjainkban is elterjedt a Vértesben. Fehérváron igen ritka és veszélyeztetett faj. Egynemzedékes, május végétől, június elejétől július közepéig repül. Védett faj. Argynnis pandora - Déli elterjedésű, nagytermetű mediterrán, hazánkban erősen fluktuáló faj. 2000 előtt egyetlen adata sem volt ismert Székesfehérvárról. Első említése a Banizs et al. (2010) által a Sóstóról írt könyvben történt. Az elmúlt években elterjedt és sokfelé megtalálható. Megfigyeléseim szerint a Mezőföldön szintén nem ritka és előfordul Pákozd környékén is a Velencei-hegységben. Az imágó hosszú életű, már május végén megjelenik és egészen októberig látható. Védett faj. Chazara briseis - Egyik leginkább veszélyeztetett, kipusztulás szélén álló lepkénk, amely elteijedési területének túlnyomó részéről (Gergely et al. 2017), az Eszaki- középhegység, Budai-hegység, Pilis, Kiskunság, Vértes, Dél-Dunántúl területéről már eltűnt. Utolsó populációit a Keleti- és a Déli-Bakonyban, legközelebb Csór környékén figyeltem meg, valamint a Balaton-felvidék keleti részén is megtalálható még (Gergely et al. 2017). Az imágók száraz réteken és sziklagyepekben élnek. Eltűnésének oka nem ismert. Székesfehérváron Szeőke (2016) találta valószínűleg elkóborolt példányait a Sárpentelei-erdőben és Szárazréten. Petrich (2001) a Velencei-hegységben többek között Pákozdon, a Tompos-hegyen gyűjtötte, ami párszáz méterre található a megyeszékhely határától. Egy nemzedéke július közepétől szeptemberig repül. Védett faj. Hipparchia fagi - A nyugati oldalról csak Szeőke (2016) régi adatai ismertek. A keleti oldalon 2016-ban került elő a Csalai-erdőből (Kovács-berke), ahol 07. 17-én az egyik domináns faj volt. Az említett évben a faj erős gradációja volt tapasztalható és olyan helyeken is megjelent, mint a Csúcsos-hegy (közel harminc év alatt először), vagy a Császár-víz völgye, ahonnan addig nem volt megfigyelési adata. 2017-ben már csak a Csalai-erdőben és a Malom-hegy tölgyesében találtam, amelyek stabil élőhelyet biztosítanak a faj számára. Adataim alapján a Velencei-hegységben nem ritka faj, a Mezőföld síkságáról azonban eddig nem mutatták ki (Gergely et al. 2017) . Egy nemzedéke van, amely júniustól szeptember végéig repül. Nem védett.
