Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok 14. - Natura Somogyiensis 30. / Miscellanea 14. (Kaposvár, 2016)
Csicsek G.–Cseke D: Az erdőgazdálkodás aljnövényzetre gyakorolt hatásának vizsgálata a Bükkhát Erdőrezervátum védőzónájában
CsicsEK G. És Cseke D.: Bükkhát Erdőrezervátum 13 Megvitatás A vizsgálat eredményeiből egyértelműen látható, hogy az erdőgazdálkodás hatására bekövetkező antropogén eredetű zavarás hatására a lék területén egy teljesen új, a zárt erdőállománytól eltérő másodlagos vegetáció alakult ki. Az új élőhely, az erdő mozaikosságát növeli és teret ad számos olyan fajnak, ami a zárt erdőben nem fordul elő. A lék és a zárt erdő eltérő fajkombinációjából arra következtethetünk, hogy a lékvágás nagymértékben megváltoztatja a fajkombinációt, mely az erdei fajok (Arum maculatum, Galium odoratum, Primula vulgáris) eltűnéséhez és zavarástűrő valamint invazív fajok (Asclepias syriaca, Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea) tömeges megjelenéséhez vezet. A léknyitás következtében bekövetkező diszturbancia jelenségét, mely az élőhely degradációjához, ezáltal az zavarástűrők, az agresszív és ruderális kompetítorok, valamint az invazív fajok megjelenéséhez vezet, Kelemen et al. (2012), Kenderes et al. (2003), valamint Mihók et al. (2005) is leírják Magyarországi montán bükkösökből, 5. Erdő Lék Erdő Lék ábra a.) Fásszárú fajok borítása; b.) Fásszárú fajok fajszáma Szalacsi et al. (2015), Tobisch et al. (2010) és Tóth & Kaulák (2013) pedig sík és dombvidéki gyertyános-tölgyesekből közölnek hasonló adatokat. A degradációt jelző, jellemzően gyomfajok kolonizációja legtöbb esetben a közelben található nyílt (mező- gazdasági, végvágás) területekről, vagy erdei utakról történik McIntyre et al. (1995) és különösen intenzív lehet egy olyan mozaikos tájban, mint a Dráva-menti síkság. Az erdőgazdálkodás hatására bekövetkező zavarás teret enged az invazív fajok megjelenésének, ez mind természetvédelmi, mind gazdálkodási szempontból problémás, hiszen az ellenük való védekezés költséges. Az invazív fajok terjedésének visszaszorítás a magyar- országi természetvédelem egyik legkomolyabb problémája, megjelenésük, és terjedésük a maradó erdőállományokat is veszélyezteti, így a kezelések során visszaszorításuk javasolt. A zavarástűrő egyszikű lágyszárúak felújításokban történő térhódítását számos szakiroda- lom nemkívánatosnak tekinti. Ezek a fajok gyökérkonkurenciájukkal gyakran csemeteelhalást okozhatnak (pl.: Calamagrostis epigeios — siskanád tippan), mivel elszívják a tápanyagokat a csemeték elől, és sok esetben árnyékoló hatásukkal a besugárzott fény meny- nyiségét is csökkentik (Agócs 1995, Molnár 2014, Náhlik & Tari 2006). A sikeres felújításra a két szederfaj (Rubus caesius, Rubus fruticosus agg.) tömeges megjelenése szintén negatív hatással lehet, a siskanád tippanhoz hasonlóan a tápanyag elszívásával és leárnyékolással vetik vissza az újulat fejlődését. Ám a szeder hatása kettős, mivel a vad károsításával (rágáskár) szemben részben védelmet, másrészt a nagyvad számára alternatív táplálékot nyújt (Náhlik & Tari 2006, Partl et al. 2002). A Borhidi-féle ökológiai mutatók (relatív talajnedvesség és fény) eredményei alapján egyértelműen látszik a gazdálkodás hatására az erdő fényklímájára és a talaj vízháztartására.
