Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XI. - Natura Somogyiensis 26. (Kaposvár, 2015)
Kevey B. - Lendvai G.: A Tengelici-homokvidék gyertyános-tölgyesei (convallario-Carpinetum Kevey 2008)
6 Natura Somogyiensis csoporttömegét az „NS” számítógépes programcsomag (Kevey & Hirmann 2002) segítségével végeztem. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások módszere Kevey (2008) dolgozatában megtalálható. Az asszociációk összehasonlításánál - a SYN-TAX 2000 programcsomag (Podani 2001) segítségével - bináris cluster-analízist (Coefficient: Baroni-Urbani -Buser; Method: Complete link) és ordinációt is végeztünk (Coefficient: Baroni-Urbani-Buser; Method: Principal coordinates analysis). A fajok esetében Horváth F. et al. (1995), a társulásoknál pedig az újabb hazai nómenklatúrát (Borhidi & Kevey 1996, Kevey 2008, Borhidi et al. 2012) követjük. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdörfer 1992, Mucina et al. 1993, Kevey 2008, Borhidi et al. 2012) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb kutatási eredményeket is (vö. Borhidi 1993, 1995, Horváth F. et al. 1995, Kevey 2008). Eredmények A homoki gyertyános-tölgyesekből készült felmérési anyag 50 felvételének fel- használásával az alábbi eredményeket kaptuk: Termőhelyi viszonyok A vizsgált gyertyános-tölgyesek a Mezőfóld déli részén húzódó Tengelici- homokvidéken, 100 és 155 m tengerszint feletti magasság között találhatók. Ez a terület Borhidi (1961) klímazonális térképe szerint az erdőssztyep zónában foglal helyet, ezért e homoki gyertyános-tölgyesek extrazonálisnak tekinthetők. Az alapkőzetet könnyen kiszáradó homok képezi, amelyen rozsdabarna erdőtalaj alakult ki. A vizsgált állományok kitettség nélküli sík területeken, zárt homoki tölgyesek (Polygonato latifolio-Quercetum roboris) által szegélyezett kisebb-nagyobb horpadásokban foglalnak helyet. Mikroklímájuk mérsékelten hűvös, párás, talajuk az üde vízgazdálkodási fokozatba sorolható. Fiziognómia A felső lombkoronaszint közepesen, vagy erősebben zárt, 50-90% borítást mutat, magassága pedig - az állomány korától függően - 20-30 méter. Az átlagos törzsátmérő ennek megfelelően 35 és 80 cm között változik. Faji összetétele vegyes. Állandó (K: IV-V) fái a Carpinus betulus és a Quercus robur. Rajtuk kívül néhol az Acer campestre, az Acer platanoides, a Fraxinus excelsior, a Populus alba és a Quercus cerris is előfordulhat nagyobb tömegben (A-D: 3-5). Egyéb elegyfái a következők: Acerpseudo- platanus, Ainus glutinosa, Betula pendula, Fagus sylvatica, Fraxinus angustifolia, Populus nigra, P. tremula, Pyrus pyraster, Quercus petraea, Tilia cordata, T. platyphyl- los, T. tomentosa, Ulmus laevis, U. minor. Az alsó lombkoronaszint változóan fejletlen. Borítása 5-60%, magassága pedig 10-20 m. Állandó (K: IV-V) fája csak a Carpinus betulus és az Ulmus minor. Nagyobb tömeget (A-D: 3) csak az Acer campestre és a Carpinus betulus képez. A felső koronaszint alászorult fái (Acer platanoides, A. pseudo- platanus, Betula pendula, Fraxinus angustifolia, F. excelsior, Populus alba, P. tremula, Quercus cerris, Q. petraea, Q. robur, Tilia cordata, T. platyphyllos, T. tomentosa, Ulmus laevis) mellett itt egyéb fafajok is előfordulnak: Acer tataricum, Cerasus avium, Fraxinus ornus, Malus sylvestris, Padus avium, Pyrus pyraster, Quercus pubescens,
