Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XI. - Natura Somogyiensis 26. (Kaposvár, 2015)
Kovács P. - Szinetár Cs. - Takács G.: Szigetköz néhány jellemző élőhely-típusának arachnológiai állapotfelmérése (2013-2014)
Kovács R: et al.: Szigetköz arachnológiai állapotfelmérése 45 A 20 faj között több, olyan is szerepel, mely hazánkban gyakori, specifikus élőhelyi kötődést nem mutató pók, így szigetközi előfordulásának kimutatása csak idő kérdése volt (Drassodespubescens, Drassyllus lutetianus, Enoplognatha thoracica, Haplodrassus minor, Liocranoeca striata, Robertus lividus, Trachyzelotes pedestris, Zelotes latreilleí). Néhány specifikusabb élőhelypreferenciájú faj kimutatása a vizsgált élőhelytípusok kijelölésének köszönhető (Angulipalpis angulipalpis, Cicurina cicur, Civizelotes gracilis, Ozyptila trux, Palliduphantes pallidus, Urocoras longispinus, Walckenaeria obtusa, Xysticus luctator). Végül néhány faj esetében azok tényleges ritkaságával magyarázható, hogy ezzel a viszonylag nagy ráfordítású gyűjtőmunkával sikerült a kimutatásuk a térségből (Diplocephalus latifrons, Gongylidiellum latebricola, Panamomops latifrons, Walckenaeria dysderoides). A Mermessus trilobatus a 20. század nyolcvanas éveiben került behurcolásra Európába (Nentwig et al. 2015). Első hazai adata 2012-ben vált ismertté (Szinetár et al. 2014), azóta az ország számos további pontján gyűjtésre került már. Természetvédelmi szempontból a védett tölgyes torzpókot (Atypus affinis) kell megemlíteni. Ritka fajok közül a Diplocephalus latifrons a Gongylidiellum latebricola és a Cnephalocotes obscurus emelendők még ki, melyeknek ez idáig csak egy-egy publikált hazai adata volt ismert (Kovács et al. 2012). A vizsgált élőhelyek értékelése pókfaunájuk alapján Keményfás ártéri erdők A 10 mintavételi területről összesen 43 pókfajt mutattunk ki a tavaszi és 14 fajt a téli mintavételezés során. A téli eredmények alapján a Centromerus sylvaticus bizonyult a leggyakoribb fajnak a keményfa-ligeterdőkben. Minden területen jelentős egyedszám- ban volt jelen, a teljes téli mintavétel majd kétharmadát ez a faj tette ki. Ugyancsak jelentős volt a Cicurina cicur és az Anguliphantes angulipalpis fajok aránya. Szinetár (1992) munkájából tudjuk, hogy a déli határunkon kilépő Duna menti keményfa-ligeter- dőknek szintén a Centromerus sylvaticus és az Anguliphantes angulipalpis az uralkodó faja a téli időszakban. További közös fajok: Agroeca brunnea, A. cuprea és & Liocranoeca striata. Figyelmet érdemlő, hogy a Szigetköz téli mintáiban uralkodó Cicurina cicur az ugyancsak téli időszakban történő karapancsai vizsgálatok során nem került elő. A faj Magyarországon főleg hegy- és dombvidéken gyakori (Loksa 1969). Buchar és Ruzicka (2002) szintén a középhegységekre jellemző tengerszint feletti magassághoz kötik előfordulását. A két tájegység csekély tengerszintfeletti magasságkülönbsége ellenére általánosan ismert, hogy a Szigetközben egyértelműen kimutatható még a hegyvidéki jelleg, míg a Duna aló szakaszai már a tipikus alföldi élőhelyek képviselői. A tavaszi eredményeink öt faj dominanciáját mutatták ki (Trachyzelotes pedestris, Ozyptila praticola, Pardosa alacris, Drassyllus villicus, Piratula hygrophila). Az Ozyptila praticola az összes mintaterületről előkerült, mely a mérsékelten, illetve a kimondottan nedves erdőkre jellemző. Gyakori és nedvességre kevésbé érzékeny faj a Trachyzelotes pedestris, mely egy mintaterületet leszámítva mindenhonnan előkerült. A sárgafoltos gyászfarkaspók (Pardosa alacris) a Rajkai Alsó-erdő (3. ábra) és a Győri Püspökerdő kivételével minden más keményfás-ligeterdőben jelen volt. A sárgafoltos gyászfarkaspók a hazai szárazabb klímájú erdők roppant gyakori karakter faja. Az egyes erdők között tapasztalt dominancia különbségek feltételezhetően az eltérő nedvességviszonyokkal magyarázhatók. A Pardosa alacris hiánya a Püspökerdőben utalhat a terület nedvesebb jellegére, amit tovább erősít a Pardosa lugubris jelenléte. Ez a faj az előzővel szemben a nedvesebb és zártabb erdőket preferálja. Szintén az erdő nedvesebb jellegére utal a Piratula hygrophila jelenléte is, mely kimondottan kedveli az üde, nedves erdőket. A mintaterületek közül a Zsejkei-erdőt tekinthetjük még jobb
