Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok X. - Natura Somogyiensis 25. (Kaposvár, 2014)

Üst N. - Farkas S.: A desedai Községi-erdő talajlakó pókfajainak vizsgálata (Aranea)

Üst N. & Farkas S.: Talajlakó pókfajainak vizsgálata 9 Felszíni aktivitás és élőhely-preferencia Az Allagelena gradiens begyűjtött egyedek számának éves eloszlása a 3. ábrán látha­tó. Megfigyelhető, hogy az első egyedeket április közepén csapdáztuk, számuk emelke­dett május közepéig, feltehetően ekkor volt az első párzási időszak. Majd ezt követően az egyedszám csökkent, ez tartott egészen augusztusig, majd innentől rohamosan emel­kedett a számuk. Október 5-i mintavételezéskor érte el a legmagasabb egyedszámot. Ez alapján elmondhatjuk, hogy ez a faj egy kora tavaszi, de leginkább őszi aktivitású pók faj. Az A. gradiens a mintavételezések során legnagyobb számban egy ruderális vegyes állományú, valaha tölgyesből álló erdőrészben csapdáztuk. A cserjeszint és az aljnövény­zet egyaránt sűrű és magas volt, így ez kiváló élőhelyet biztosít ennek az állatnak, ugyanis a faj magas aljnövényzetbe szövi tölcsér alakú hálóját. Az A. gradiens (4. ábra) Egy tölgyesekkel benőtt domb délnyugati, valamint ugyan­azon domb tetején és a keleti oldalán elhelyezkedő tölgyesben is kiemelkedő mennyi­ségben volt jelen, de ezek között nem mutattunk ki különbséget. Az eredmények alapján, a faj a magas aljnövényzetü tölgyeseket kedveli. A Dysdera ninnii faj egyedszáma tavasszal volt a legmagasabb (5. ábra). Feltehetően a pár-zási időszak májusban van, majd a párzás után az egyedszám rohamosan csökken­ni kezdett. Ezt követően az egyedszáma a nyári időszakban alacsony, majd októberben, ismét kismértékű emelkedés látható, ami október közepén tetőzött. A D. ninnii egyedszáma (6. ábra) a fenyves élőhelyen magas volt a többi élőhellyel szemben; itt a számuk nagyban eltért. Itt a talajt nagy mennyiségben borították korhadt fák a csapdák környékén. Tekintve hogy ez a faj potenciális predátora egyes lebontó fajoknak, például ászkarákoknak így ezzel magyarázható a faj nagyszámú jelenléte magas elhalt szerves anyagtartalmú területeken. A többi élőhellyel összehasonlítva jelen­tős eltérést figyeltünk meg a tóparti vegetá-cióban valamint a dombtetőn elhelyezkedő tölgyes élőhelyeken is. 6. ábra: A Dysdera ninnii élőhely-preferenciája

Next

/
Oldalképek
Tartalom