Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IX. - Natura Somogyiensis 24. (Kaposvár, 2014)
Juhász N. - Otártics M. Zs. - Szabó E. - Üst N. - Farkas S.: A Porcellium collicola (Verhoeff, 1907) (Oniscidea: Trachelipodidae) populáció-dinamikája
72 Natura Somogyiensis speciálisan nem kötődik, jelenléte inkább azzal magyarázható, hogy széles ökológiai toleranciája a nyáron kiszáradó és felmelegedő élőhelyen való megtelepedését is lehetővé teszi. Ezen élőhelyeken gyakran fordul elő kodomináns fajként együtt a közönséges erdeiászkával (Protracheoniscus politus) (Farkas & Vilisics 2006). A karsztbokor erdőktől teljesen eltérő ökológiai körülményekkel jellemezhető homoki gyepekben, égerligetekben is élhetnek populációi (Farkas & Vadkerti 2002). A dél-dunántúli Babarcszőlősi-pikkely területén különböző jellegű élőhelyek mozaik-komplexumában végzett talajcsapdás gyűjtésekkel minden vizsgált foltban (sásos, gyertyános tölgyes, bodzás, ruderális gyep) nagy számban került elő (Vilisics & Farkas 2004). A Dél- Dunántúl szárazföldi ászkafaunájának kutatására 2001 és 2004 között került sor. A Baranya, Tolna valamint Somogy megyékben végzett gyűjtések során a P. collicola mindhárom megye számos pontjáról is előkerült (Farkas 2004, 2005, 2006). E feltárás eredményei alapján a Dél-Dunántúl leggyakoribb ászkafajai egyikének bizonyult. A Dráva-folyó árterén, a folyó horvát oldalán ártéri füzesekben, tölgyesekben, magaskórósokban végzett kutatásának eredményei szerint is a leggyakoribb fajok közé tartozik. A mintavételi helyek 76%-ában találták meg (Farkas & Vilisics 2008). Az elmúlt 30 év ászkarák elterjedési adatai alapján végzett elemzés szerint a P. collicola a hazai fauna leggyakoribb ászkái közé tartozó, természetességi besorolását tekintve generalista típusú faj (FIornung et al. 2009). A faj biológiájáról gyakorisága, elterjedtsége ellenére nagyon kevés publikált adattal rendelkezünk. A faj populáció-dinamikájáról és reprodukciós jellemzőiről az eddig megjelent legrészletesebb tanulmányok a közelmúltban születtek (Ivanov 2011a, 2011b). A mintákat egy éven át talajcsapdákkal gyűjtötték. A tanulmányból kiderült, hogy a faj szaporodási időszakának kezdetén (április-május) nagyobb egyedszámban a hímek voltak jelen, köszönhetően az aktív nősténykereső viselkedésüknek. A nőstények szaporodóképessége a minimális testméret eléréséhez kötött, így a reprodukcióba fokozatosan kapcsolódtak be. Április-májusban a nem gravid nőstények alig képviseltették magukat, mert a tojásaik megjelenése után mozgásképességük lecsökkent. A fiatal ászkarákok szintén korlátozottan tudnak csak mozogni, ezzel egyidejűleg mortalitásuk is nagyon magas ebben az életszakaszban. A nemek aránya jellegzetes évszakos változást mutatott. A faj magyarországi populációit korábban nem vizsgálták. Az idézett tanulmányok alapján a P collicola a hazai ászkafauna egyik meghatározó eleme, ezért biológiájának elemzése indokolt. Kutatásunk célja ezért a faj populációdinamikájának leírása volt. Ezen belül arra kerestük a választ, hogy mikor történik a párzás, meddig tart a graviditás időszaka, a populáció különböző csoportjainak (hímek, gravid nőstények, nem reproduktív nőstények) aránya hogyan változik idő függvényében és mi jellemzi a nemek arányát. Anyag és módszer A Kaposvári Egyetem Természetvédelmi és Környezettudományi Tanszékén, egy talajzoológiai témában dolgozó hallgatói csoport egy átfogó ökológiai kutatás keretében, 2011-ben, a Kaposvárhoz közel fekvő Deseda-tó melletti Községi erdőben végzett vizsgálatokat. A gyűjtések 13 mintavételi helyen, talajcsapdákkal történtek 2011 márciusa és novembere között. A gyűjtött anyagból jelen tanulmányban hét mintavételi hely adatai szerepelnek. Összesen 11 alkalommal végeztünk mintavételt. A gyűjtött anyagban nagy
