Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VIII. - Natura Somogyiensis 23. (Kaposvár, 2013)
Kevey B.: A Harkányi-sík gyertyános-tölgyesei (Corydali cavae-Carpinetum Kevey 2008)
6 Natura Somogyiensis Anyag és módszer Kutatási terület jellemzése A Harkányi-sík a Villányi-hegység déli lába a Dráva holocén öntésterülete között terül el. Nyugatról az Ormánság határolja, kelet felé pedig fokozatosan megy át az országhatáron túli Drávaközbe és a Nagynyárádi-síkba. Felületét nagyrészt lösz borítja, de több helyen homokos lösz, másutt löszös homok képezi az alapkőzetet. Borhidi (1961) klímazonális térképe szerint a gyertyános-tölgyes klímazónába tartozik, ezért a vizsgált asszociáció zonálisnak tekinthetők. Állományai 93-95 m tengerszint feletti magasság mellett találhatók. Alkalmazott módszerek A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (Becking 1957, Braun-Blanquet 1964) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítása, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének kiszámítása az „NS” számítógépes programcsomaggal (Kevey & Hirmann 2002) történt. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások - kissé módosított - módszerét korábban (Kevey 2008) közöltem. A SYN-TAX 2000 program (Podani 2001) segítségével bináris cluster analízist (Method: Complete link; Coefficient: Baroni- Urbani & Buser) és ordinációt végeztem (Method: Principal coordinates analysis; Coefficient: Baroni-Urbani & Buser). A fajok esetében Király (2009), a társulásoknál pedig Borhidi & Kevey (1996), Borhidi (2003), ill. Kevey (2008) nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdörfer 1992; Mucina et al. 1993, Borhidi 2003, Kevey 2006, 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. Borhidi 1993, 1995; Horváth F. et al. 1995, Kevey ined.). Eredmények A Dráva-sík gyertyános-tölgyeseiről Horvát (1972) egy - 10 felvételből álló - tabellát közölt, amelyben egy felvétel szerepel a Harkányi-síkról. Alább 25 saját felvétel alapján jellemzem ezt az erdőtársulást. Fiziognómia A vizsgált gyertyános-tölgyesek felső lombkoronaszintje az állomány korától függően 22-30 m magas, közepesen, vagy jól záródó (60-90 %). Állandó fajai (K IV-V) a Quercus robur és a Q. cerris. E két fafaj mellett a Carpinus betulus is képezhet konszociációt (A-D: 4-5). Az alsó lombkoronaszint fejlettsége igen változó. Magassága 10-20 m, borítása pedig 10-70 %. Főleg alászorult fák alkotják. Állandó fajai (K IV-V) a Carpinus betulus mellett a fákra kúszó Hedera helix. Nagyobb tömegben előforduló (A-D: 3-4) fái az Acer campestre és a Carpinus betulus.
