Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VIII. - Natura Somogyiensis 23. (Kaposvár, 2013)
Péntek A. L. - Vad Cs. F. - Horváth Zs.: A Tolna-Baranyai-dombvidék és a Kelet-Mecsek vizeinek kétéltű-faunisztikai vizsgálata
Péntek A. L., Vad Cs. F. & Horváth Zs.: Kétéltűk vizsgálata 259 (2012. ápr. 13.); Bátaapáti: szökőkút; vízhozammérő műtárgy; erdőszéli kistó (2012. ápr. 30.); Mórágy: vízhozammérő műtárgy (2012. ápr. 30.); Váralja: bányató; horgásztó 1; horgásztó 2 (2012. máj. 3.); Bonyhádszerdahely: mocsár (2012. máj. 7.); Bonyhád: víztározó; Zsibrik: tócsa (2012. máj. 10.); Szekszárd: Csörge-tó (2012. máj. 18.); Mecseknádasd: dísztó; horgásztó (2012. jún. 9.); Bátaapáti: patak; duzzasztott kistó (2012. jún. 13.); Sötétvölgyi erdő: Fazekas-völgy, patak 2; tócsa (2012. jún. 17.); Nagymányok: Malomárok (2012. jún. 21.); Szálka: erdei kistó, patak 2 (2012. jún. 27.) Rana dalmatina (Bonaparte, 1840) - Erdei béka Sötétvölgyi-horgásztó (2012. márc. 19., ápr. 25.); Szekszárd: 6-os út melletti mocsár (2012. márc. 20., márc. 25., ápr. 1., jún. 4.); Parásztai-séd 2 (2012. ápr. 1.); Szálkai-iszapoló-tó (2012. ápr. 6.); Szálkai-víztározó (2012. ápr. 6.); Szálka: mocsár 1; mocsár 2; Lajvér-patak (2012. ápr. 6.); Szekszárd: Tót-völgy, patak; mocsár (2012. ápr. 13.); Sötétvölgyi erdő: kiszáradó patak (2012. ápr. 25.); Bátaapáti: vízhozammérő műtárgy; erdőszéli kistó; kiszáradó patak (2012. ápr. 30.); Mórágy: vízhozammérő műtárgy (2012. ápr. 30.); Váralja: István- forrás; horgásztó 1; horgásztó 2; Váraljai-völgy, patak 1; patak 2; Farkas-árok, keréknyom 2 (2012. máj. 3.); Bonyhádszerdahely: mocsár (2012. máj. 7.); Bonyhád: víztározó (2012. máj. 10.); Óbánya: pisztrángos tó 1; pisztrángos tó 2 (2012. máj. 15.); Mecseknádasd: dísztó (2012. jún. 9.); Szálka: erdei kistó (2012. jún. 27.) Megvitatás A bejárt terület különböző vizeiből összesen kilenc kétéltűfaj került elő. Ha a „zöldbékákat” fajcsoportnak tekintjük, akkor ez a szám a 16 fajt számláló hazai kétéltű fauna nagyjából 56%-át jelenti. A kecskebéka-faj csoport (P. esculentus complex) a magasabban fekvő zárt erdőterületek kisvizeit leszámítva mindenféle víztípusban nagy egyedszámban fordult elő. Mindhárom vidéken megtaláltuk két országosan elterjedt erdei faj, a legkülönfélébb vizekben szaporodó erdei béka (R. dalmatina) és a nagyobb nyílt vízfelületű szaporodóhelyeket előnyben részesítő barna varangy (B. bufó) egyedeit is (Puky 2005). Vizsgálatunk során első ízben sikerült kimutatnunk a sárgahasú unkát (B. variegata) a Szekszárdi-dombság területéről, ahol a faj a szomszédos Geresdi-dombság és a Mecsek elszigetelt populációitól eltérően (Vörös 2006) a vöröshasú unkával (B. bomb ina) kevert állományban él. A két faj együttes előfordulása általában a hibridizációs zóna jelenlétét mutatja (Vörös 2007), és a Fazekas-völgy egyik tócsájában mindkét faj típusos egyedein kívül átmeneti jellegeket mutató példányokat is észleltünk. A sárgahasú unkát (B. variegata) jellemzően a völgyekben lévő erdei utak menti patakokban, tócsákban és keréknyomokban találtuk meg, több helyen 200 méteres tengerszint feletti magasság alatt. A dombtetőkön és hegygerinceken található időszakos vizekben a fajt nem észleltük. Előfordulását ugyanakkor elsősorban nem a tengerszint feletti magasság, hanem az adott élőhely minősége és a terület mikroklímája határozza meg (Vörös 2008), így valószínű, hogy csapadékosabb években a régió ennél magasabban fekvő területein is megtalálható. Természetvédelmi szempontból a sárgahasú unka tekinthető a térségben előforduló legértékesebb fajnak, eszmei értéke a legújabb besorolás alapján 50000 Ft (Magyar Közlöny 2012). Márciusban és áprilisban rendkívüli szárazság uralkodott mindhárom vizsgált területen, s a májusi esőzések nyomán megjelenő időszakos tócsákat az állatok már nem kolonizálták. A Kelet-Mecsekben megfigyelt alacsony faj szám magyarázata a csapadék- hiány mellett az lehet, hogy a vizsgált víztestek többsége a hegység belső, magasabban fekvő területére esett, ahol a nyíltabb térségeket előnyben részesítő fajok kevésbé találják meg életfeltételeiket.
