Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.1. Vörös róka
88 Natura Somogyiensis A Lankóci erdőben élő róka standardizált táplálkozási niche-e széles volt, az évenkénti értékek közötti különbség nem volt szignifikáns (Bsta, 1. év: 0,43, 2. év: 0,42, páros t-próba, t3=0,06, P=0,953). Bár ősszel mértük a legszűkebb (0,36) és tavasszal a legszélesebb (0,52) niche értékeket, az évszakok közötti különbség sem volt szignifikáns (ANOVA, F3=2,10, P=0,243). c) Róka kölykök táplálék-összetétele Fehérvíz lápterületén kotorék közelében, nyár elején gyűjtött hullaték minták a lápvidéken élő róka kölykök, szülőtől való függés időszakából származó táplálék-összetételét reprezentálták. A róka kölykök táplálékának biomassza számítás szerinti kétharmadát kisemlősök tették ki, közülük a Microtus fajok (főként a mezei pocok) szerepe volt meghatározó (30. melléklet). Vizes élőhelyhez kötődő emlősök közül a vízipocok predációja volt számottevő, emellett pézsmapocok, valamint vidra (feltehetően tetem) fogyasztását is kimutattuk. A füves élőhelyekhez kötődő mezei nyúl (B%: 13,1%, fiatal is) és az ürge (5,8%) is tipikus táplálékot jelentett. A nagyvadfajok közül a vaddisznó (főként a vadmalac) fogyasztása volt gyakori (E%: 9,5%). Kistestű madarakat és gyíkokat valamint gerinctelenek közül főként bogarakat, lótücsköt és sáskát gyakran, de kis mennyiségi arányban fogyasztott a róka (30. melléklet). A róka kölykök növényfogyasztása minimális volt. A 77 vizsgált róka ürülék minta alapján a róka étrendje fajokban gazdag volt, 34 különböző állat és 3 növényi táplálék taxon előfordulását mutattuk ki. A Microtus fajok dominanciája miatt a táplálkozási niche a gyakoriság számítás szerint is csak közepesen széles (Bsta, 0,38), biomassza számítás szerint viszont szűk volt (Bsta, 0,17). d) Táplálékmintázat gyomortartalom vizsgálatok alapján Az alábbiakban, az Országos Emlős Ragadozó Monitoring Programban gyűjtött vizsgálati anyag eredményei szerepelnek. Azokat a területeket értékelem részletesebben, ahonnan évszakonként jelentősebb számú minta állt rendelkezésre. A kiegyenlítetlen, vagy kis mintaszámú területek esetén összevont értékelést végzek. Dunántúli területek A Zics körzetében fácánkibocsájtó hely környékén vizsgált róka táplálkozásában elsődlegesen fontos szerepet a kisemlősök töltötték be, de ezek fogyasztása az egyes évek és évszakok között nagymértékben ingadozott (11. ábra). A legfontosabb kisemlő- söket helyettesítő táplálék a fácán volt, amelynek fogyasztása különösen az őszi és téli időszakokban (a fácán vadászati idényében) emelkedett meg. Az összevont évszakonkénti adatok alapján (31. melléklet), a Zics körzetében élő róka elsődlegesen fontos táplálékát tavasz kivételével kisemlősök (16,0-40,1%), másodlagos táplálékát tél kivételével növények (11,0-28,0%) jelentették. Leggyakrabban a mezőgazdasági kártevő mezei pockot zsákmányolta, de a kisemlősökből álló listán számos további faj is szerepelt (31. melléklet). Időszaktól függően nagyarányú volt az említett fácán (ősszel: 13,5%, télen: 15,1%), továbbá az elhullott nagyvad (télen: 11,0%), a háziállatok (télen: 8,2%) és a gerinctelenek (tavasz és nyár: 15-16%) fogyasztása. Vörös róka maradványokat három alkalommal találtunk róka gyomrokban. Zics körzetében a róka összesen 40 különböző állat és 13 növényi táplálék taxonból fogyasztott.
