Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.1. Tápálálkozás-ökológiai vizsgálatok módszereinek áttekintése
6 2. Irodalmi áttekintés Ebben a fejezetben elsősorban az egyes ragadozó emlős fajok európai táplálék-összetétel vizsgálati eredményeit tekintem át. A sakál kivételével főként csak a hazai környezeti adottságokhoz közelebb álló tapasztalatokat részletezem. A vizsgált ragadozó emlős fajok elterjedését, ökológiáját röviden ismertetem, mert a témában magyar nyelvű összefoglaló munkák megjelentek. 2.1. Táplálkozás-ökológiai vizsgálatok módszereinek áttekintése t Az éjszaka, vagy szürkületben aktív ragadozó emlősök táplálék-összetételei és táplálkozási szokásai praktikus okok miatt elsősorban nem közvetlen megfigyelésekkel, hanem közvetett vizsgálati módszerekkel, így hullaték (vagy más néven: ürülék), gyomortartalom és zsákmánymaradvány elemzéssel ismerhetők meg. Itt csak a gyakrabban alkalmazott módszereket tekintem át: további részletek Lanszki (2009) és Heltai et al. (2010) munkáiban találhatók. A közepes és kistestü ragadozók táplálkozási szokásainak tanulmányozására napjainkban a hullaték analízist részesítik előnyben. A hullaték elemzés lényege, hogy a ragadozó hullatékában legtöbbször megtalálhatók olyan maradványok, amelyek lehetővé teszik a zsákmány faj szintű meghatározását. A hullaték elemzés gyakorlatot, gyűjteményi preparátumokat, szakkönyveket (határozó atlaszokat) és esetenként tapasztalt szakértőket is igényel. Ennek az állatkímélő (ún. nem invazív) módszernek előnye, hogy a mintagyűjtés viszonylag olcsó, hosszú távú, jól megtervezhető vizsgálatokat és nagyszámú mintagyűjtést tesz lehetővé, továbbá alkalmazásával fajok, területek és időszakok adatai hasonlíthatók össze. A mintagyűjtés eredményessége azonban nem egyenletes az év során. Évszakosán eltérő például az állatok viselkedése, a növényzet borítása, a koprofág rovarok száma (Reynolds és Aebischer 1991). Ezért, például a nyári időszakban növelni kell a gyűjtésre fordított időt (a gyakoriságot), mert a rovarok gyorsan tönkreteszik a hullatékot, aminek következtében nő a meghatározhatatlan elemek aránya és romlik a mennyiségi összetétel meghatározásának a pontossága. Ugyanakkor a hullaték vizsgálat nagy pontosságú kvalitatív és kvantitatív analízist tesz lehetővé. Ez az egyik legelterjedtebben alkalmazott módszer, ezért viszonylag könnyű az eredmények összehasonlítása. Hátránya az időigényes mintafeldolgozás, a nem véletlen mintavétel előfordulása, a zoonózisok veszélye, egyes taxonok, mint a madártojás, az élelmiszer maradék, a puhatestű fogyasztás kimutatásának problémája, a speciális laboratóriumi és határozási technika szükségessége. Az emberre is veszélyes számos parazita miatt fokozott munkavédelmi elővigyázatosság szükséges. A paraziták egy része halálos is lehet az emberre (pl. Echinococcus multilocularis). Nagy az esély a Toxocara canis fertőződésre is, ami vaksághoz vezethet. A korábban elterjedtebben alkalmazott gyomortartalom vizsgálat előnye, hogy gyomortartalomból könnyebb a határozás, a zsákmány gyakran ép marad, amiből bizonyos táplálkozási szokásokra is következtethetünk. Ezt a módszert leginkább a nem vészé-