Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
4. Alkalmazott módszerek - 4.1. Vizsgált területek és mintagyűjtés
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 67 (Szabó et al. 2001). A Zempléni-hegység erdősültsége mintegy 70%-os volt, 50.000 ha-t meghaladó összefüggő erdőterülettel, amelyből kb. 90%-ot lombhullató, 10%-ot tűlevelű fafajok borítottak. A főbb fafajok a tölgyek (Quercus petraea, Q. robur, Q. cerris, 45%), közülük a legfontosabb a kocsánytalan tölgy (Q. petraea), a bükk (Fagus sylvatica, 38%), a gyertyán (Carpinus betulus, 6%), a lucfenyő (Picea abes, 5%) és az erdei fenyő (Pinus silvestris, 3%) voltak (Faragó 1994, 2002). A népsűrűség átlagosan 25 fő/km2 volt. Ahiúz hullaték minták gyűjtése 1993 és 1996 között főként téli és kisebb részben nyári időszakban, erdei utakon zajlott (Szabó et al. 2001). Külföldi táplálékvizsgálatok területei Az aranysakál kölykök hullaték mintáit Görögország északkeleti részén, az Égei- tenger partvidékén, a Nestos folyó torkolatánál (É 40°51’, K24°48’) vizsgáltuk (Lanszki et al. 2009). A területet homokdűnék, nádassal szegélyezett édes- és sósvizű lagúnák, sós mocsarak, kis kiterjedésű puhafás erdőfoltok és extenzíven művelt mezőgazdasági területek tették mozaikossá. A torkolatvidék Natura 2000-es Ramsari terület, madárvilága gazdag. A sűrű növényzettel borított területek jellegzetes nagyvad faja a vaddisznó. A mezei nyúl és a rágcsálók sűrűsége alacsony, az őz nem jellemző (igen ritka), gímszarvas nem fordult elő a területen. Az emberi tevékenység (a zavarás) kismértékű, de a szárazabb területrészeken növénytermesztés (gyapot, paprika, kukorica) és állattartás (elsősorban juh és kecske legeltetése) is folyt. A területen a Görögországban és Európában is az egyik legnagyobb sűrűségű sakálállomány élt (>3 egyed/km2). Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a róka innen teljesen hiányzott. A sakál kölykök táplálék-összetételét egy lakott, tengerparti homokdűnébe ásott sakálkotorék körül gyűjtött ürülék minták alapján vizsgáltuk. A minták, a számításaink szerint, az április és június közötti időszakból származtak. Ekkor a kölyköket alapvetően még a szülők és a segítők látják el táplálékkal. A kölykök a kotorékhoz hordott táplálékot még csak kiegészítik, például rovarokkal és apró gerincesekkel. A hullaték minták kölyköktől való eredetét támasztja alá, hogy a sakálkotorék körül gyűjtött hullatékok súlya lényegesen kisebb volt, mint a hasonló (április-júniusi) időszakban, az Ormánságban gyűjtött kifejlett sakálok hullaték súlya (kétmintás t-próba, átlag±SE, kölyök: 1,13±0,11 g, n=95, kifejlett: 3,37±0,21 g, n=141, t243=8,41, P<0,0001). Továbbá, ezt támasztja alá, hogy a kifejlett sakálok - a korábban részletesebben ismertetett módon - ürülék és vizelet jelekkel a területhatáraikat jelölik (Macdonald 1980). A központi kotorék, vagy vacok körül szétszórt hullaték nem jellemző az önálló sakálra, ugyanakkor a szüleiktől függő, a kotorék körül tartózkodó kölykök élettani okból ürítenek a kotorék körül. Mindezek alapján, kifejlett sakálok hullaték mintái legfeljebb kis számban lehettek jelen a feldolgozott anyagban. Három ország különböző természeti adottságú területén 2006 késő őszén, összehasonlító vizsgálat érdekében sakál hullatékokat gyűjtöttünk (Lanszki et al. 2010). Az egyik, a már ismertetett ormánsági terület Magyarországon található (Kétújfalu körzete). A terület sakálsűrűsége 0,30 családi csoport/km2 (2-3 egyed/csoport) volt. A másik Görögországban található, a szintén bemutatott Nestos folyó torkolatvidékén elterülő mediterrán terület. A hullaték mintákat itt egy 900 ha-os területen belül, kb. 24 km útvonal bejárása során gyűjtöttük. A terület sakálsűrűsége 1 családi csoport/km2 (4-6 egyed/ csoport) volt. A harmadik terület Izraelben, észak-kelet Galileában (É 32°57’, K 35°27’) található. A változatos területen mediterrán tölgyerdő és bozótos található. A mintavétel egyetlen kis falut körülvevő tipikus mezőgazdasági (főként szőlő- és kert-) művelés alatt álló 34 hektáros területen belül, kb. 5 km útvonalon zajlott. A területen nagy számban működtek baromfitelepek. A képződött baromfi tetemeket nyílt területen (depóban) helyezték el. Ennek eredményeképp, a terület sakálsűrűsége kiemelkedően magas (13 egyed/km2) volt. A mintafeldolgozás Magyarországon zajlott.
